Egyértelmű várospolitikai kudarc, hogy Budapesten 1990 óta csökken a népesség. 300 ezer emberrel kevesebben élünk a fővárosban, mint a rendszerváltáskor. Az ingatlanok száma nő csupán és persze így a nem lakott lakások száma is egyre több. A rendszerváltáskor kb. 40 ezer volt, ma pedig már 160 ezer nem lakott lakás van. Ezek a folyamatok a társasházépítéseket természetesen alacsonyan tartják a magyar fővárosban. A második világháború utáni évtizedben is 30%-kal több lakást építettek a városban, mint az elmúlt 10 évben.
„Bécs évente 400 millió eurót költ arra, hogy az egyre növekvő népesség a városon belül találjon elfogadható színvonalú otthonra, ne alakuljon ki olyan lakhatási válság, mint Budapesten.” – írják a legnagyobb jó szándékkal. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, nemde!
Lakhatási válságról Budapesten, bécsi értelemben, biztosan nem beszélhetünk
A budapesti lakásviszonyok elsősorban minőségi és nem mennyiségi kihívást jelentenek. Egyáltalán nem vagyunk olyan helyzetben, mint Bécs. Számos más különbség is felsorolható lenne még, de egy igen fontosat érdemes kiemelni. Budapest más fővárosokkal, így Béccsel ellentétben is, elég kisvárosias és a jobb jövedelemmel rendelkezők többsége éppen ezért a külsőbb kerületekben él. Mi nem akarunk lakótelepeken lakni, még Budapesten sem. Pest, Fejér és Komárom-Esztergom megyék a nyertesei az elvándorlásnak. Főleg Pest megye, mely az egyetlen magyarországi régió, ahol a népesség folyamatosan nő. Pár év múlva Pest megye népesebb lesz, mint Budapest.
A főváros válságban van és erre biztosan nem az a megoldás, amit az elmúlt 35 évben csináltunk.
Ha nem változtatunk sürgősen a hozzáállásunkon, a magyar főváros turisztikai látványosság lesz inkább, mint a lakóhelyünk. A lakóépületek számának esztelen növelése Budapest problémáit az elmúlt 35 évben nemhogy megoldotta volna, hanem tovább súlyosbította. A rákosrendezői lakótelep egy újabb szeg Budapest koporsójába. A város népesség megtartó és vonzó képességét nem szolgálják a lakótelepépítések.
A város jövője a múltjában keresendő
- A főváros 70 éve adós az akkor hozzá csatolt kistelepülések fejlesztésével, ami szintén nem lakótelepek építését jelenti. Az új lakótelepek egyébként is ritkán lakott területek, csak sűrűn beépítettek. Budapest évtizedek óta nem hajlandó szembenézni azzal, hogy valójában egy ingatlanspekuláció áldozata. Engedi beépíteni a várost, mintha a város ettől fejlődne.
Melyik főváros fejlődik a világon úgy, hogy közben egyre kevesebb ember lakja?
- Budapest klasszikus belvárosa számos szempontból élhetetlen egy mai ember számára. Adja magát a történelmi városrészekben a lakóépületek és lakókörnyezet át- és újjáépítése. Ezzel részben megőrizhető a város arca, de ami még ennél is fontosabb, egyben élhető lehetne a jövő generációi számára.
- A város öröksége nevében hordoz más megoldási lehetőséget is. A budapesti bérlakásrendszer alapja ma is ott van, ahol 1990 után magára hagyták. Budapesten hol máshol akarnánk bérlakásokat, ha nem a pesti és a budai bérházakban. Bérházak százai várják, hogy újra bérházak legyenek.
Kép: Ingatlanműhely
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
