Valahol Magyarországon vagyunk és a 21. század egyik legizgalmasabb kérdésével szembesülünk. Nem akarunk kétkezi munkát végezni. A rendszerváltás utáni Magyarország úgy akart leszámolni a szocializmussal, hogy elértéktelenítette és egyben lealacsonyította a „melóst”. Még maga a melósok is azon voltak és vannak, hogy a gyerek tanuljon, járjon egyetemre vagy főiskolára, végezzen valamilyen „értelmiségi és tiszta” munkát. Ennek az eredményeit most az átlagosnál már jobban érezni.
Olyan ez, mint az elöregedő országban a fiatalok számát ma összehasonlítani a több évtizeddel ezelőtti fiatalok számával. Jóval kevesebb gyerek született, születik, így kevesebb a fiatal, a felnővő új generáció (kevesebb vevő és bérlő is egyben, ingatlanpiaci szempontból). Ezek közül a döntő többség meg nem is akar kétkezi munkát végezni, de még a szülei sem szeretnék, ha abból akarna megélni. Legyen tanult, beszéljen sok nyelvet – már akinek van erre lehetősége és képessége – majd helyezkedjen el valami jólmenő cégnél, valami brutál jó fizetésért.
Pedig már 10 éve is nagyon komoly fizetések voltak az építőiparban. Egy 21. századi festő vagy burkoló 10 éve is lazán keresett havi 1 milliót. De úgy is mondhatnánk, hogy annyit keresett, amennyit akart. Azt a munkát vállalta el, amivel időarányosan több pénzt tudott keresni. A kétkezi munkánál a legfontosabb a jó időérzék, a tökéletes idő management. 3 napos munkával lehet keresni 500 ezret is, meg 50 ezret is. A hatékony és termelékeny festő nem is vállal el olyan 3 napos munkát, amivel tízezreket lehet csak keresni.
Az építőipar válogat, beszéltünk róla. Nem ma kezdődött és ennél csak sokkal rosszabb lesz. A jó szakember a jól fizető, zsírosabb melókat vállalja csak el. A sok kókler, nem megbízható és általában még mindig a 20. században élő, azt a mentalitást és szaktudást ismerő, meg elvállal mindent, amit csak tud. Aztán, hogy mit és hogyan csinál meg, arról talán egy külön blogot lehetne indítani „Szakemberek károsultjai” címmel.
A kétkezi munkának ettől függetlenül ma sincs becsülete. Beszélünk a hiányáról, az általa okozott problémáról, azt gondoljuk, hogy csak a pénz a gond. Pedig sokkal kevesebb pénzekért szívesebben végeznek emberek valami kuli irodai munkát, esetleg a kis- és nagykereskedelemben, vendéglátásban (beleértve a gyorséttermeket is) állami vállalatnál vagy akár még a közszférában is, a bankokról ne is beszéljünk. Nevetséges fizetések vannak ügyfélszolgálatokon, a front office-okban, call centerekben és még sorolhatnánk a végtelenségig a sort.
A 21. századi kétkezi munkás meg degeszre keresheti magát. Még egyszer mondjuk a 21. századi, akik képesek megújulni, akik haladnak a korral, akik ismerik az újabb anyagokat, technológiákat és igényesek magukra és a munkájukra is és nem utolsó sorban kreatív, jó problémamegoldó, megbízható emberek.
A 21. századi melós nem a társadalom legalján él, nem proli és gyakorlatilag csak irigykedni lehet rá. A régi előítélet, hogy szakmunkát csak rossz tanulók, buta diákok tanulhatnak, elég nagy ökörség volt már a maga idejében is. A 21. században meg pláne. A jó szakmunkásoknak tényleg megérte önállósodni és saját vállalkozásba kezdeni az elmúlt években, annyi és olyan munkát elvállalni, amivel beosztottként semmilyen körülmények között nem tudna megkeresni.
A munkaerőhiány okai tehát nem csak abban keresendők, hogy elvándoroltak, hanem abban is, hogy a jó szakemberek megtehetik, hogy nem vállalnak el minden munkát. Már miért is tennék? Már miért is kellene? A termelékenység és a hatékonyság növelése pont erről szól. Az adott idő alatt elvégezhető értékesebb munkák arányának egyre magasabb elvégzéséről. Ameddig a nagyközönség csak munkaerőhiánykét értelemezi az építőipar fejlődését, átalakulását, addig 20. századi módon fogunk gondolkodni erről a kérdésről. Felébredhetnénk már, hogy a 21. század nem csak az idő múlását jelenti és egy évszámot. Mi lenne velünk kétkezi munkát végző emberek nélkül? Már kezdjük érezni.
Kép: St. Andrea Wine & Skybar, Budapest
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
