Amikor a lakáspiacra gondolunk, valami nagy és megfoghatatlan jut az eszünkbe. Pedig ha tudnánk, hogy alig néhány száz adásvétel történik egész Magyarországon naponta éves átlagban, akkor meglepődnénk, hogy mennyire kézzel fogható a magyar lakáspiac. Képzeljük el, hogy az a pár száz aktuális üzletkötés jelenti a napi szintű lakáspiacot. Azt a napi szintű lakáspiacot, amiről utána napi szinten beszélünk. 500-nál is kevesebb lakást adnak-vesznek naponta még mostanában is, 2019 májusában. Ezeknek az adásvételeknek – az elenyésző számuk ellenére – óriási hatásuk van.
Mit gondolnak, érdemes befolyásolni, kicsit megcinkelni a lakáspiac lapjait?
Minél kisebb egy piac, az annál könnyebben befolyásolható, akár még irányítható is bizonyos szinten. Na nem mindig jön össze az elmélet. Gondoljunk csak bele abba, hogy mi történt itt az elmúlt években. Már képzeljék, 2009 óta azzal jöttek a lakásépítő „nagyvállalkozók”, hogy áfacsökkentés kell. Majd végül megkapták, de nagy köszönet nem lett belőle. Mint a saját farkába harapó kígyó. Olaj volt az, nem víz a tűzre. Az elmélet az volt, hogy az új építésű társasházi lakásokra óriási a kereslet. Piackutatás? Minek az! Ha nincs igény rá, majd megteremtjük – gondolták ezt is „okosban megoldják”!
Közben, igen gyorsan átárazta/beárazta magát az egész lakásépítő „szakma” az alacsonyabb áfához. Olyan gyorsan és olyan nagy mértékben, hogy azt sem tudják elképzelni, hogy újra lehet magasabb az áfa. Annyira lefoglalta a lakásépítőket az áfamizéria, hogy közben elfelejtettek valódi igényeket teremteni az épülő lakásaikra. Az üzletpolitika kimerült abban, hogy napi szinten ismételték a lakáspiacon, hogy a lakásépítések nem tudják tartani a tempót a vásárlói igényekkel. Félig igaz is. Olyan keveset nem tudnak építeni, mint amennyire szükség lenne valójában.
Hiba csúszott a képletbe
Az elmélet az volt, hogy Magyarországon az új építésű társasházi lakásokra végtelen a kereslet, tehát végtelen lehet az áruk is. A vásárlók száma elég véges, az árukat meg már a nem erős idegzetűek nem is kísérik figyelemmel. Horror. A lobbi látja, hogy a társasházépítés kudarcba fullad és nem az áfán múlik, de rá kell fogni az áfára mindent. A bizonytalanság az áfa körül mindenre jó magyarázat. Igaz, annyi építési engedélyt igényeltek 2018 november 1-ig, hogy jó ha 2025-ig megépítenek annyi lakást, de nem baj.
Már most sírni kell, sírni és ríni, mert az áfacsökkentéses bulinak vége
Új ötlet kell. Valami igazán húsbavágó. Valami olyan, ami mögé lehet tenni védhető társadalmi érdeket. Ez az, megvan! Lakhatási válság van. Elméletben az új lakások végtelen keresleténél már csak a bérlakások iránt „végtelenebb” a kereslet.
Építsünk új társasházakat, amit ha a piac már úgy sem akar megvenni, akkor vegye meg maga az állam, úgy is inkább miatta építünk, nem a vevőkért. Az állam egyébként is az építőipar monopol vásárlója. 80%-ban az állam veszi meg azt, amit Magyarországon építenek. Lehetne az 95% is, hogy még piacgazdaságnak és versenypiacnak tudjuk csúfolni az építőipart és ami mögötte van. Mekkora ötlet már! Mi építjük, az állam megveszi, kiadja, az emberek meg boldogak. Win-win.
Bérlakások kellenek, mert lakhatási válság van. Zseniális. Mondom én, hogy nagyszerűek vagyunk. Mindig tudunk változni a piaccal. Igaz, igaz, valahogy a piac nekünk az államot jelenti és neki súgjuk meg a vágyainkat, de semmi sem lehet tökéletes. Ha szép építőipari statisztikák kellenek, akkor az állam megnyitja a pénzcsapokat és a KSH kimutatja, hogy az éptőipar jobban teljesít. Túlpörögtünk egy kicsit. Na és, mi van akkor? Kinek fáj ez! Az irigyeinknek. Feléljük a jövőt? Milyen jövőt, mi a mának élünk, ember! Pörögjenek azok a számok, adjunk neki. Szóval, ott tartottunk, hogy sírunk, mert a lakásépítések szép számai veszélyben vannak – hivatalosan az áfa miatt. Nem hivatalosan, meg nem jött be az elmélet, nincs annyi vevő.
Állambácsi (Államnéni, ha valakinek így szimpatikusabb), gyere segíts. Ha azt akarod, hogy sok társasházat építsünk és pörgessük a statisztikákat, akkor rendelj tőlünk társasházakat. Kell a sok bérelt lakás a lakhatási válság miatt. Nem kell ezt ragozni, drágák a városi albérletek. Jó, lehet, hogy az albérletpiachoz még annyira sem értünk. Fogalmunk sincs róla mennyi ilyen lakásra lenne szükség. De mégis nem mindegy? Sosem építettünk még úgy, hogy tudjuk miből mennyi kell. Építjük és kész, a statisztika miatt, meg a GDP miatt, mert mi a gazdaságot, a magyar gazdaságot tesszük világszínvonalúvá, zárkózunk fel az EU-hoz, az EU-ban, az EU pénzéből.
Bérlakás, ez az új jelszó
Erről kell beszélni mindenkinek. A médiánk, akarom mondani, a független média is szakértőkkel támassza alá, hogy micsoda gondoskodó az az állam, ami állami bérlakásrendszert épít. Valaki azt kérdezi itt a hátam mögött, hogy nem lehet-e ebből gond. Kérdeztem is tőle, hogy mégis mire gondol, milyen gond? Az állami bérlakásrendszer nagyszerű dolog, a társadalmi szolidalitás kézzel fogható megvalósulása. Ki akarna és tudna ebbe belekötni? Még az irigyeink is csak még irigyebbek lesznek ettől az ötlettől. Kivesszük a kezükből még ezt is. Mi még állami bérlakásrendszert is építünk.
Na szóval, mi a fészkes fene baj lehet ebből? Mi, micsoda, a nagyvárosi lakások árában a lakások kiadhatósága ármeghatarozó tényező? Mit akar ez jelenteni? Ja, hogy azt, hogy olyan kicsi a nagyvárosokban a bérlakáspiac, és az állami bérlakásrendszer pillanatok alatt átírhatja az erőviszonyokat? Ja, hogy mi lesz akkor, ha mondjuk egy nagyvárosban a lakások már nem lesznek kiadhatók, mert az állami bérlakásrendszer a bérlők nagy részét elviszi? Ma sem azok, már ma sem azok egyáltalán, de kit érdekel, engem biztosan nem! A lakásáraktól is kivan mindenki. Pont az érdekli a többséget legkevésbé, hogy egy lakás bérbeadhatósága mennyire oszt vagy szoroz. Ők saját lakásban akarnak élni. Ők még örülhetnek is. Nehogy már a bérlőknek árazzák be még az eladó lakásokat is? Mennyire nem normális már. Milyen világban élünk már, ahol a sajáttulajdont és annak az árát alárendeljük a bérlőknek. Véget kellene ennek vetni.
Szerinted, ki sajnál egy bérbeadót ilyen albérletárak mellett? Most komolyan!
Olyan támadási felület az albérletpiac, hogy pont mi hagynánk ki ezt a ziccert? Jó, lehet mondasz valamit, lehetnek áldozatok, szükséges veszteségek. Ez minden üzletben benne van. Nem lehet mindenki nyertes, csak az a lényeg, hogy mi mindig a nyertesek oldalán álljunk! Érted, remélem? Most jut eszembe, hogy kollégiumokat és munkásszálót is építünk ezerrel. Sokat, kell, nagyon kell. Támogatják is, csak ez számít. Építjük. Ne is mond, két rendesen dolgozó villanyszerelőnek alig találtunk albérletet. Komolyan mondom, két prostituáltnak sokkal könnyebb volt. Ez ám a diszkrimináció az albérletpiacon! Na még jó hogy építünk bérlakásokat. Majd ott nem lesz diszkrimináció. A bérbeadók már azt hiszik, mindent lehet nekik. Na majd megmutatjuk nekik, hogy kinek és mit ér itt a szava!
Lakhatási válság van – add ide a telefonom légy szíves, telefonálnom kell, az MNB-be is, hogy a lakáspiaci jelentésükbe is írják még bele
Gyorsan, gyorsan, lapzárta előtt meglegyen. Az MNB is írogat itt össze-vissza mindent. Gondolkoznak. Nem kéne nekik, elég lenne, ha csak azt csinálnák, hogy jók legyenek a statisztikák és pörögjön az a GDP. A pénzből élünk, nem a gondolkodásból. Bankárok, csak a baj van velük. Mindegy, hogy magyar vagy sem, nemzeti vagy külföldi, egykutya mind. Mohó, kapzsik…de legalább a pénzből értenek ők is…
Szia, szia, örülök, hogy hallom a hangod. Figyelj már, lakhatási válság van, tudod, mondtam a múltkor. Bérlakásokat beleírtátok, legalább? Olvastuk az előző pár változatot, de azokban még nem volt benne ilyen egyértelműen. Egyébként nem nagyon tetszik ez az új irány. Tavaly is mondtam egy párszor, tudod emlékszel? Érteni értem, szakma, szakma, meg az igazat mondó számok, de figyelj ide, nem egészen világos ez nekem. Most akkor az építőipari és a lakásépítési statisztika, meg a GDP már nem olyan fontos? Szerinted milyen visszhangja lenne, ha nem lennénk sztahanovisták és nem 24 órában betonoznánk? Mi munkahelyeket teremtünk! Ezt legalább már beleírtátok, mert a múltkor mondtam. De ezt is nekem kellett külön megjegyezni. Mit gondolkodtok annyit, ha még ez is nekem jut eszembe! Figyelj jól, az irigyeink alig várják, hogy fogást találjanak rajtunk. Kinek lenne az jó? Ez a beszéd, tudtam én, hogy értjük egymást. Akkor így jó lesz, bérlakásokat fogunk építeni hamarosan, most készítjük elő a terepet. Köszi a segítséget! Szevasz, szevasz…
Feri, mehet a köremail a „szakértőknek”, bérlakásépítés lesz Magyarországon. Mikortól? Nem mindegy! Ahogy a statisztika és a GDP megkívánja.
Na végre, ma sem hiába keltem fel: Segíts magadon, Isten is megsegít!
Kép: Instagram
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
A lakáspiac alapveto gondja az egyensúlytalanság . Amit& nem ez okozza hanem az hogy teljes mértékben hiányzik a valódi bérlakás piac. Egész nyugat Európában a bérlakás piacot az önkormányzati garanciák és ezzel kapcsolatos magán befektetés mozgatja. A jelenlegi lakás támogatási rendszer azt támogatja hogy minden külföldi kis befektető az ingatlan piaci nyereség reményében elkezd vásárolni nalunk. Egy német fogorvossal pl. nem tud versenyezni egy magyar buszvezető hát gondolom ez nem újdonság. Világosan látszik hogy van egy réteg akinek nem lakástulajdon Igénye van hanem lakhatás igény van. Ennek a rétegnek a kielégítése elmúlt 30 évben teljesen hiányzik. Teljesen fölösleges állami támogatásokat zsúfolni egy működésképtelen rendszerbe, ráadásul érthetetlen is hiszen a bérlakás építés Óriási üzletet jelenteni az egész építőipar számára. Kkülönösen azt vesszük figyelembe hogy külföldi befektetők is sőt befektetési alapok is képesek lennének bérbe vételi garancia mellett hitelezni hosszútávra.