Állásinterjúnak élheti meg sok bérlő a mai albérletpiacot. A bérbeadók előszűrnek. Ez a bérlők oldaláról nézve azt jelenti, hogy hiába jelentkeznek a hirdetésre, már meg sem mutatják nekik a lakást, hiába akarják azt megnézni. Ha sikerül a bérlőnek időpontot egyeztetni, egyáltalán nem biztos, hogy őt választja a bérbeadó.
A bérlőknek van egy nagyon szűk része, akiket mindez teljesen hidegen hagy. Tudomást sem vesznek erről. Magabiztosak és kiegyensúlyozottak. Ők el sem tudják képzelni, hogy őket egy bérbeadó nem választja.
Első ránézésre akár jó bérlőknek is tűnhetnek. Bár hozzá kell tenni, hogy irányító típusúak, ami annyit jelent, hogy bérbeadótól már az első pillanattól kezdve elvárják az alkalmazkodást. Későn néznek lakást, mert munkából mennek és csak úgy érnek rá. A bérbeadó ha tud, ezért megpróbál még eléjük másokat is beszervezni, hogy ne érezze annyira kényelmetlennek a késői lakásmutatást. Időben fognak érezni, biztosra vehetjük, hogy nem késik. Az ilyen irányító bérlőnek nagyon sokat számít az első benyomás. De ravasz is és általában tudja, hogy nem ő az első, aki megnézi a lakást, hanem inkább az utolsó. Udvarias és tisztelettudó, szimpatikus akar lenni.
A bérbeadó akkor kezdhet gyanakodni, amikor először derül ki, hogy már „nagyon sok” lakásban járt a bérlő. A sok lakást néző bérlő két különböző bérlőt jelenthet. Az egyiket, aki nem tudja mit akar és megnéz mindent, amihez kedve van. A másik viszont azért nem tud dönteni, mert nem őt választják bérlőként.
Most az utóbbi bérlőről beszélünk. Hamar ki fog derülni ugyanis, hogy mi a gond vele. Bevezetőként megtudhatjuk, hogy ő milyen kiváló bérlő, hiszen ritkán költözik. Most is csak azért keres lakást, mert x év után (ez rendszerint 5+ évet jelent) eladják a lakást, ahol él. Hangsúlyozza, hogy mennyire rendszerető és hogy ő igazi otthont keres, nem albérletet. Szóval imponál, hízeleg, finoman győzködni fog minket, hogy ő a főnyeremény a többi jelentkezőhöz képest.
Aztán egyszer csak elkezd komolyra fordulni a helyzet. Szóba hozza a „kulcskérdést”. Megkérdezi, hogy mikor volt zárcsere. Akár még a kulcsot is elkéri, hogy megnézhesse eredeti vagy másolt, biztonságosabb vagy egyszerűbb. Ha nincs hevederzár az ajtón, akkor azt kérdezi lehet-e rá külön rakni. Majd jön a költői kérdés, hogy kinél van kulcs a lakáshoz a bérlőn kívül. Ha a bérbeadó elmondja, hogy természetesen nála mindig van egy szett, illetve a bérlőnél, ahányat kér. A bérlőjelölt magabiztosan állítja, hogy ő most is úgy él, hogy csak neki van kulcsa a lakáshoz. Ezért hirtelen felteszi a kérdést, hogy zárat cseréltethet-e, mert ő úgy szeretné bérelni, ha csak neki lenne kulcsa. A legtöbb bérbeadó ezt nem szívesen hallja.
Ez az a pillanat, amikor felismeri az okát, hogy miért nem találja a megfelelő otthonát a bérlő. A bérbeadók az ilyen zárcserélős, a bérbeadót a lakásból teljesen kizárni akaró bérlőket nem tekintik első számú választásnak. A lakásbemutatón ilyenkor a bérlő teljesen elveszítheti már a önkontrollt és meggondolatlanul érvel, főleg ha azt látja a bérbeadót még nem győzte meg az igazáról. A Lakástörvényre és Polgári törvénykönyvre történő folyamatos és homályos utalások csak egy dolog.
Na de, amikor azt mondja nekünk egy bérlőjelölt, hogy „Még a saját anyámnak sincs kulcsa a lakásomhoz”, nehogy már egy bérbeadónak legyen, azt mindig meglepő hallani élőben egy átlagos hétköznap este valamikor 7 óra körül.
Bérbeadó és bérbeadó máshogyan reagálhatja ezt le. Valaki rövidre zárja a beszélgetést és kitessékeli a nézelődőt a lakásból, mások szájkaratézhatnak. A vége úgyis ugyanaz lesz, hiszen egyik bérbeadó sem fog olyan bérlőt választani, akivel már az első találkozón vitába keveredik.
Legyünk szókimondó bérbeadó vagy hűvösen távolságtartó, érdemes tudomásul venni, hogy ez egy bérlő típus. Vannak bérlők, akik titokban cserélnek zárat a lakáson. Előfordulhat, hogy a bérlési időszak alatt ezt a bérbeadó nem is veszi észre, mert a bérlővel nincs semmi gond. Azt mondhatnánk, hogy az az egyenes bérlő, aki előre tájékoztat erről és nyílt lapokkal játszik. Ha ez minket zavar, minden porcikánk tiltakozik ellene, akkor mi nem az a bérbeadó vagyunk, akinek ilyen bérlőt kell választani. Ha nem zavar minket, hogy nincs kulcsunk a lakáshoz, csak a bérlőnek, akkor elgondolkodhatunk akár még egy olyan bérlőn is, akinek még a saját anyjának sincs kulcsa a lakásához. Olyan bérlőt válasszunk csak, akit jó szívvel engedünk be a lakásunkba. Nem szabad és lehetetlenség olyan bérlőnek kiadni a lakást, aki gondterhelté tesz minket.
Kép: Instagram (Megjegyzés: a link már nem elérhető)
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
