A közgazdász hallgató merőben könnyelmű volt a cikkben, amikor a befektetett tőke és munkaerő kapcsolatát próbálta szemléltetni. A munkahelyteremtés pont azért ilyen költséges, mert a munkaerő hozzáadott értéke csak közvetve jelenik meg a termékben vagy szolgáltatásban. A technológia, a szellemi tőke, a befektetett tőke a vállalkozási infrastruktúrába, amit a befektető cég képvisel/finanszíroz bizony lehet tőkeigényes.
Tőkebefektetés és értékteremtés = Termelékenység
Nem arról van szó, hogy egy vállalkozás felvesz 1 embert 83 millió forintért. Hanem arról, hogy 83 millió forintot kell befektetnie ahhoz annak a vállalkozásnak, hogy legalább egy embert fel tudjon venni dolgozni, aki nem csak a saját költségét termeli ki, hanem a rá vetített összes vállalkozói költséget + profitot is termel. Pontosan ezzel szembesülhet a cikket jegyző diák is, aki azt felismerte, hogy a mikrovállalkozások és úgy általában a magyar kisvállalkozások tőkeszegények és emiatt mennyire korlátozottak, hogy piacképes terméket és szolgáltatást tudjanak előállítani, majd értékesíteni. Azt már nem ismerte fel, hogy ez kihatással van utána a valódi értékteremtésre is és a bérekre. A termelékenység nálunk alacsony, amiért a béreink is alacsonyak, mert a munka nem egyenlő az értékteremtéssel. Ezt jól szemlélteti, hogy mennyire is költséges a valódi munkahelyteremtés és mennyire nem az emberről szól, hanem az értékteremtésről, amit a piac értékel is. A diák példájánál maradva, hiába adnának neki 83 millió forintot vállalkozás fejlesztésre, azzal valószínűleg nagyon kevés értéket tudna teremteni, ha egyáltalán menne valamire.
A méretgazdaságosságról, mint néhány iparágat jellemző fontos követelményről, most külön nem is beszélünk. Tehát a sok milliárdos befektetéseknél a tőkét pont azért nem teszik bankba, mert a tőke és a vele teremthető érték a nagyon egyszerű bankbetéti kamatokkal szemben sokkal jövedelmezőbb és a tőke hosszabb távon is versenyképes maradhat az értékteremtésnek köszönhetően. De az egyszerű diák a nagy számoktól megrészegülve csak a lehető legegyszerűbben tudott számolni és a kamatot olyan jövedelemnek állította be mint az értékteremtésből származó piaci termékek és szolgáltatások jövedelmét. Pedig csak mindent a munkabér oldaláról nézett – nagyon egyszerű üzleti modell – nem vette figyelembe a piaci hatékonyságot és az adózást sem. (kamatadót sem számolt, ahogy a munkabéreket terhelő munkavállalói és munkáltatói adóterheket sem vette számításba). Azt, hogy a befektetett tőke pl. el tud tartani 1200 embert az egy dolog. De el tudja-e tartani a vállalkozást? Tudja-e finanszírozni a vállalkozás hatékony fejlődését, versenyképességét és talpon tud-e maradni (tudja-e képezni a munkaerőt pl.), vagy csak tiszavirág életű lesz? És tud-e profitot termelni és ha igen mennyit? Erről nem szól semmit a közgazdász hallgató, szó szerint mélyen hallgat róla. A tapasztalatlanság beszélhet belőle, mert féligazságot beállíthatunk valamiféle igazságnak, ha célunk van vele, de attól még nem lesz igaz.
Sok milliárdos éves nettó árbevételű cég van, ahol csak pár ember dolgozik. És van sok olyan pár száz milliós árbevételű, ahol akár több tucat ember is dolgozhat. Valószínűleg a közgazdász hallgató is a kevesebb ember és több bevétel modell (jobb jövedelmezőség/megtérülés) mellett döntene, ha dönthetne, mert az az üzlet. A másik modell lehetne a politika, amiről a cikk inkább szólni akar. Az viszont általában demagóg, nem tudunk hozzászólni.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
