A saját határainkat érdemes átlépni, ha nem születtünk konformistának. Feszegethetjük a határokat a munkánkban, a magánéletünkben és a hobbinkban is. Azért ne felejtsük el átlépni az ország, sőt, más országok határait sem. Kívülről látni saját magunkat több mint izgalmas, mert lépjük át a határainkat így vagy úgy, mindig legyen időnk visszanézni, hogy honnan és hová jutottunk, honnan hová tartunk.
Milyen szerepet játszik ebben egy ország nemzetközi repülőtere?
A budapesti például abban, hogy hirtelen rájövünk mennyire fontos üzenete lehet egy főváros repülőterének. Kicsi, szűk, unalmas, fantáziátlan. SkyCourt, jut eszébe azoknak, akik most védekező álláspontot képviselnek. Nekünk ez van, erre vagyunk büszkék, nekünk ennyire futja. A budapesti repülőtér egyetlen pontja, ahol egy picit másként érezhetjük magunkat, mint úgy általában az egész repülőtéren.
Ez elég? Tényleg ennyit tudunk?
Az érkezési és indulási oldal arcul csap nem csak minket, akik itt élnek és elutaznak, majd hazajönnek újra és újra. Arcul csapja a turistáinkat is és mindazokat, akik magyarként már egyre ritkábban jönnek csak ide, mert nekik ez már nem a hazájuk. Budapestet a nevezetességeivel szokás azonosítani. Direkt nem nevezzük meg őket.
Az első és az utolsó benyomás mégis csak a repülőtér egy országról. Budapest jobb, sokkal jobb repülőteret érdemelne. Kimondottan jó benyomást is kelthetne Budapest repülőtere.
Nem nyugtatjuk magunkat azzal, hogy van ennél rosszabb is. Az sem érdekel minket, hogy nem mi vagyunk a világ legfontosabb turisztikai desztinációja sem. Az is üres fecsegés, hogy úgy sem minden magyar utazik, sokaknak még a Balaton is csak álom, nem hogy a repülős utazások. Az olyan kifogáskeresést sem hallgatjuk meg, mennyi más probléma van ebben a városban és úgy az egész országban.
Az igénytelenség sohasem lehet cél!
A budapesti repülőtér meg igénytelen, akár milyen oldalról is közelítjük meg. Ezért lebegjen célként egy olyan távoli táj repülőtere, ahol fontosabb kérdés a repülőtér. Szingapúr magasra teszi mércét, de egyáltalán nem elérhetetlen szintre.
Ha sporteseményeket akarunk rendezni, ha a nemzetközi filmipart és azok igen ismert munkásait (színészeit és rendezőit) akarjuk idecsábítani, miközben állandóan áradozunk a turizmus fontosságáról, akkor az a minimum, hogy ez mind meglátszódik a repülőterünkön is.
Nem érezni azt, hogy Budapest vagy Magyarország meg szeretné magát mutatni már a repülőterén keresztül.
Szingapúr nem bízza a véletlenre, mi miért tennénk! Jártak már Szingapúrban vagy egyáltalán Indonéziában?
Akkor nézzünk meg egy rövid filmet, hogy alig egy év múlva miért lesz érdemes elmenni oda (újra):
Forrás & Képek: businessinsider.com
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
