Mi sem tudtunk eddig erről, de ma olyan kéretlen tájékoztatót kaptunk, amiben több neves és ismert ingatlanos cég adatbázismegosztásán alapuló szolgáltatást kínálnak. A lényege nagyon egyszerű. A franchiseok a háttérben, a tulajdonosok tudta és beleegyezése nélkül, a lakásaik képét, adatait átadják az együttműködő irodáknak. Ezzel létrehozva egy közös „titkos adatbázist”, amit utána úgy használnak fel, ahogy csak tudnak. Meghirdethetik, mutathatják vevőiknek pl. az irodájukban, mint ha a saját adatbázisuk része lenne. Ezek után nem olyan meglepő, hogy ha a hirdetési portálokon a variációk lakáshirdetésre egy tipikus probléma. Minden lakásvásárló tudja, hogy ugyan azzal a lakással nagyon könnyű találkozni akár többször is. A képek is néha ugyan azok. Most már legalább tudjuk, hogy miért. Egy lakáslátogatásnál is megjelenhet egyszerre több különböző cég értékesítője is, anélkül, hogy a tulajdonos előre tudna.
Kartellező ingatlanosok
Már beszéltünk róla sokszor, hogy ha ingatlanértékesítő céggel akarunk eladóként dolgozni, akkor eggyel dolgozzunk csak. Nem csak azért, mert könnyebb egy céggel tartani a kapcsolatot, hanem azért is, mert a piac olyan kicsi, hogy a többi céggel való együttműködés inkább hátrány. Ha együtt akar működni egyik cég a másikkal, ahhoz úgy sem fognak engedélyt kérni tőlünk, eleve azt mondják majd, hogy a mi érdekünk, hogy a lakás el legyen adva. A lakás lehet az egyik cégnél, a vevő egy másik cégnél, a végén pedig osztozkodnak a jutalékon. A tulajdonosnak meg azt mondják, hogy neki ez úgy sem kerül többe, így ne is érdekelje.
Csali és megtévesztő hirdetések
Arról nem is olyan régen írtunk, hogy a hazai lakáspiac digitalizálódik. Az ügyfelek egyre „okosabbak”, és egyre „okosabb” eszközöket és szolgáltatásokat akarnak igénybe venni. A „buta” ügyfelekre épülő ingatlanos szolgáltatásokon alapul a jelenlegi hazai lakáspiac. Ennek pedig meg vannak a történelmi hagyományai. Sokan nem emlékeznek a kezdetekre, csak azt tudják, hogy itt „külföldi” mintára született meg az ingatlanértékesítő szakma. Ez azért költői túlzás, mert máshol az ingatlanértékesítők szerves részét képezik az ingatlan értékesítési és hasznosítási folyamatoknak. Ez nálunk nem volt így sem előtte, sem közben, sem pedig most. Mostohagyerekként született és nőtt fel az ingatlanos szakma és úgy is tekint rá a társadalom. Ezt a szolgáltatást a „buta” ügyfelek kényszere szülte Magyarországon. Ha visszamegyünk a 90-es évekbe, amikor inkább még vezetékes telefont használtunk, újsághirdetéseket olvasgattunk, az értékesítő szakma sok trükkel hergelte a piaci szereplőket. Az ingatlanirodáknak az volt a feladata, hogy újsághirdetéseket adjon fel. Ők voltak a vevő, az eladó, a bérlő és bérbeadó egy személyben. Drága volt hirdetni és sűrűn jelent meg az Expressz, így mindig újra és újra fel kellett adni a hirdetéseket. Így építettek adatbázisokat a látszatra, hogy kiadták magukat „mindenkinek”. Azt mondják olcsó és nevetséges trükk? De működött. Jöttek a telefonok a nem létező eladó lakásokra, kiadó lakásokra, lakást szeretnék venni és lakást szeretnék bérelni hirdetésekre. Ezek voltak a csali hirdetések. Ma is vannak ilyenek, az internet korában, ezen sem változott semmi. Eladókat és bérbeadókat azzal, hogy vezetnek meg azzal, hogy nekik milyen sok bérlőjük és vásárlójuk van, aztán persze csak hirdetés útján tudják kiadni vagy eladni a lakást.
A meggyőzés művészete
A csali nyomtatott hirdetések mellett, mentek a hideghívások is. 90-es évek hirdetéseiben alig néhány infó és egy vezetékes telefonszám volt. Kerület, ár, néha városrész, szoba szám, méret és telefonszám, illetve hogy általában munka után hívják. Rövid, tömör volt minden, nem úgy mint ma egy online hirdetésben. Bár azért néha lehet még ma is találni kísértetiesen hasonló internetes hirdetéseket is. Akkor lehet tudni róla, hogy a hirdető nem ma kezdte a szakmát, de sajnos semmit sem fejlődött. Képről meg álmodozni sem lehetett. Majd személyesen kiderült, hogy miről is van szó pontosan. Az ingatlanértékesítők ekkor kezdték el alkalmazni a hideg hívásokat, hogy nekik van bérlőjük, vevőjük, érdekli-e az eladót vagy bérbeadót. Persze ez csak blöff volt leginkább. Már akkor is működött az, hogy az irodából két értékesítő kiment, az egyik volt a vevő vagy a bérlő. Ma is használatos trükk. Ha belement az ügyfél, akkor gyorsan meghirdették a lakást, mint egy tulajdonos. A még trükkösebb ingatlanértékesítők már akkor is specializálódtak és állandó csali hirdetésekkel dolgoztak figyelve a tulajdonosi hirdetéseket, illetve a vevők és bérlők hirdetéseit, mert abban az időben, mint egy fajta „társkereső” szolgáltatás volt az újsághirdetés. Ezen keresztül tudtak, nagyon lassan, nagyon körülményesen találkozni a piaci szereplők. A közvetítők ezt a környezetet jól ki tudták használni, mert ők egész nap tudtak hívásokat fogadni és kezdeményezni. Akkor még call center szerűen is dolgoztak az irodák. Voltak ahol ültek bent egész nap és fogadták a hívásokat. Mások meg mentek lakásokat mutogatni, megnézni. A sok bérlő, vevő, tulajdonos és bérbeadó, így nagyon könnyen találta magát szembe egy ingatlanossal a 90-es években. Adathalászat ment minden szinten és így próbálták magukat elfogadtatni. Ekkor alakult ki minden ma ismert sztereotípia az ingatlanosokkal szemben, mert egy nemkívánatos, direkt a megtévesztésre épülő szolgáltatásnak tekintették, ahol az ingatlanirodák tudatosan titkolták, hogy ők irodák. Ha ezt most így végig gondoljuk, akkor azt mondhatnánk, hogy szinte semmi sem változott azóta. A lényeg legalább is nem igazán. Ebben pedig sok igazság lenne
A mobiltelefon huszárok
Még is haladjunk tovább, mert a 90-es évek végére, a 2000-es évek elejére minden felgyorsult. Az internet egyre inkább elfogadottabb lett és megjelentek az online hirdetések. Még mindig inkább kép nélkül és leginkább csak azért, mert ingyen voltak. A drága offline újsághirdetések mellett, az internet az ingyenességet jelentette akkor. Továbbra is az ügyfelek tudatlanságára építettek az ingatlanértékesítők, sok kamu és csali hirdetéssel. A képek hiánya miatt bármit le lehetett írni, a lakás élőben úgy sem úgy nézett ki. Ez még ma is így van nagyon gyakran így van. Ma inkább az a menő, hogy több lakás képét keverik össze, vagy teljesen más lakásnak a képeivel hirdetnek. Esetleg alig tesznek fel valamit a lakásból, inkább utca képek vannak egyéb lényegtelen fotókkal. Viszont ez folyamatosan változott. A 2000-es évek elején még mindig jellemző volt az, hogy vevők és bérlők is hirdettek. Ma már egyre kevésbé. De akkor még ebből is éltek az ingatlanosok, akik náluk is próbálkoztak, hogy beszervezzék őket. Nekik ügye minden ingyen volt. Persze akkor is és ma is mindent a vevő és bérlő fizet, hiszen náluk van a pénz, az eladónál és a bérbeadóknál a lakások. Sokkal könnyebbé vált elérni mindenkit a mobiltelefonok térnyerésével. E-mailt még nem nagyon használt ilyenkor senki. A telefon volt az első számú eszköz, abból is már senki sem volt helyhez kötve, így a szereplők egyre könnyebben tudták megtalálni egymást.
Bizalmatlanság a lakáshirdetésekben és lakásbemutatásokon
A vezetékes telefon korszakában, amikor sokan utcai fülkékből telefonáltak, a 2000-es évek közepére egyre inkább megszűnni látszott. A világ pedig felgyorsult, az e-mailes kommunikáció mellett, megjelent a közösségi média, megjelentek az egyre mobilabb eszközök, a mobil internet is egyre gyorsabb és stabilabb lett. 2005 és 2010 között gyakorlatilag minden megváltozott, ami a technológiát illeti. Az ingatlanértékesítők persze még mindig azon dolgoztak, hogy a piaci szereplők ne akarják megtalálni egymást, inkább hozzájuk forduljanak. A mobiltelefont pedig még mindig telefonálásra használják. A 90-es évektől a 2000-es évek közepéig kialakult egy réteg, aki ezt a szolgáltatást elfogadta. De nem szívesen, inkább muszájból. Ezért állandósult a lakáspiacon a bizalmatlanság. Az ingatlanértékesítők még most is attól szenvednek, hogy nehogy az ügyfelek megkerüljék őket. Ezért volt az, hogy sokszor még a utcát sem adják meg pontosan (csak a környéket), a házat sem szívesen fotózzák kívülről, nehogy a vevő vagy a bérlő könnyen felismerje és elmenjen a címre a postaládában üzeneteket hagyva, hogy a házban lakást venne vagy bérelne. Különböző nyilatkozatokat kezdtek el aláíratni, miután a vevő vagy a bérlő a találkozó után visszament a tulajdonossal külön megállapodni.
„Okos” ügyfelek vs. ingatlanosok
Az együttműködő ügyfelek számát, és ami még fontosabb, a bizalmat az elmúlt 10 évben sem tudták növelni, egymástól vették el inkább az ügyfeleket. Megerősödtek a 90-es években indult cégek, vagy abból váltak ki „klón cégek” és más néven folytatták az ingatlanértékesítést, de a piaci részesedésük nem nőtt. Ezt jelezték is azzal, hogy ingatlanértékesítés helyett inkább pénzügyi közvetítőnek álltak. Azt látták, hogy több ügyfelet nem tudnak szerezni, akkor a meglévőkből csinálnak több pénzt. Ez pedig abból a szempontból érdekes, hogy az elmúlt 5 évben a világ még inkább a technológiáról szól. A piaci szereplők nagyon könnyen tudnak tájékozódni és kapcsolatot teremteni online. Visszagondolva, hogy mi volt 20 éve és mi van ma, akkor azonnal látjuk, hogy elmennek az online piacra a szereplők és találkoznak. Ez már nem egy virtuális valóság, a mindennapok része. Ez az online piac lehet egy hirdetési oldal is. De 2016-ban már a jobb hirdetési oldalak nem hirdetési oldalak akarnak lenni, hanem értékesítő oldalak, amik a vevők-eladók, bérlők-bérbeadók könnyű kapcsolatteremtése mellett, a szereplők folyamatos tájékoztatása (egy fajta képzése) is folyik. Ezek a szolgáltatások már nem az ingatlanértékesítők privilégiumai, akik még ma is azt hangoztatják, hogy ők jobban tudnak hirdetni, jobban ismerik a piaci árazást, jobban tudnak értékesíteni, mint a tulajdonos. Ez néha lehet igaz is, de a gyakorlatban minden megtanulható. Nem kell hozzá jós tehetség, hogy belássa mindenki, az online tér olyan, mint egy normál piac. Kimennek az árusok (bérbeadó, eladó, új lakások fejlesztői) és ott várják a vevőket és bérlőket. Ahhoz már nincs szükség ingatlanértékesítőre, hogy a felek találkozzanak. Az alap koncepció, amire még ma is felépítik a szolgáltatásukat, az az, hogy a szereplők rajtuk keresztül találkozzanak.
De tudomásul kellene venni 2016-ban, hogy a technológiai fejlődés miatt a digitális lakáspiac ma más szolgáltatásokat kíván meg. Ezekről most szándékosan nem írunk. Csak azt mondjuk, hogy az „okos” ügyfelekkel számolni kell az ingatlanértékesítő szakmának, ahogy az „okos” hirdetési oldalak sem csak hirdetési oldalak már. Sokkal többek annál. Hogy melyik hirdetési oldal fog először komolyabban nyilvánvaló és félreérthetetlen lépéseket tenni ebbe az irányba, még nem tudni. Az viszont már most biztos, hogy a magánszereplők a klasszikus látszatra épülő, csalihirdetéseket alkalmazó, adathalászó, hideghívó, kartellező ingatlanosokban nem látják a jövőt. Az ingatlanosok azt szokták meg, hogy így tudtak csak érvényesülni az elmúlt 20-25 évben. Viszont az ingatlanos trükkök helyett, ingatlanos technológiákra van már ma is szükség, ami a magánszereplőknek olyan értéket ad, amiért szívesen fizetnek és amiért kétségek nélkül meg is tudnak bennük bízni. A magánszereplők kontakt adataira már nem érdemes ingatlanos vállalkozást építeni. Ez a múlt. A jövő valami egész másról szól Magyarországon, még ha az ingatlanosok szívesen tekintik az amerikai lakáspiacot mintának. Ez nem Amerika és sosem lesz az, még ingatlanos szemmel sem.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
