„Csak józan paraszti ésszel is könnyen belátható, ha öregszik a társadalmunk, úgy fogy el a bérlőutánpótlás is. Hiszen, ha kevesebb a gyerek, akkor kevesebb a diák és az egyetemista is. Ezért majd így lesznek egyre kevesebben a fiatalok, a párok, a pályakezdők is, na meg a friss házasok. Annak is lesz egyfajta diszkrét bája, amikor a bérlőkről nem a fiatalok, hanem a 40-50 évesek jutnak majd eszünkbe Magyarországon.” – írtuk még 2018 nyarán A kiszolgáltatott egyetemvárosok statisztikáit nézegetve.
Nem veszünk tudomást a változásról
Nem, mi ismételjük minden nyáron, hogy jönnek az egyetemisták. Nem, nem azt mondjuk, hogy fogynak, á dehogy. Nem nézünk szembe a tényekkel. Mi, nem, nem azok a fajták nekünk. Két albérletpiaci sztereotípia ismétlődik minden nyáron. Az egyik, hogy az egyetemisták elől kiveszik a lakásokat. A másik pedig, hogy az egyetemisták lerohanják az albérletpiacot és mindent kibérelnek mások elől. Konkrétan egyik állítás sem igaz. Sosem volt igaz. A lakáspiacunk ilyen hamis illúziókra épül. Vakon elhiszünk mindent, ha már egyszer hallottuk. A média készséggel szolgálja ki az ilyen egyszerű igényeinket. Legalább nem kell neki semmi újat kitalálni. Megfigyelhetjük, hogy minden hónapban megvannak a fix hírek. Leporolják minden évben, mi meg elolvassuk ugyanazt évente néhányszor. Az egyetemisták és az albérletpiac kapcsolatáról menetrendszerűen olvashatunk minden július-augusztusban. A demográfiai folyamatok az egyik dolog, ami a hírekből kimarad, ha egyetemistákról van szó. Megfér egy mondatban, hogy öregszik és fogy Magyarország, és az, hogy az egyetemisták a nyári albérletpiac sáskái. A médiát nem fogja az ellentmondás zavarni. Ennél nagyobb ellentmondás sem éri el az ingerküszöböt. Azért kíváncsiak vagyunk, hogy mikor lesz a fordulópont. Hiszen ma azoktól várjuk a csodát, akik 2018-ban 12-13 évesek voltak. Most nekik kellene meghódítani az egyetemvárások albérletpiacát. Nekik viszont egész más árakkal kell ám szembenézni. A magyar családok meg arról híresek, hogy havi fizetésekért bérelnek lakásokat a csemetéknek. Teljesen életszerű, nemde? A magyar családok fizetőképessége is sokat erősödött az elmúlt 6 évben, ugye? Ilyen családbarát országban még nem is éltünk. A magyar családok erősebbek és fizetőképesebbek, mint valaha. Nem történt közben semmi rossz? A magyar fogyasztás is milyen acélos lett már az EU-ban? Elsők vagyunk…hátulról a sorban. Fordítva ülünk már megint a lovon, ahogy szoktunk.
Mindezeknek semmilyen hatása nem látható az albérletpiacon?
Már miért látszódna – a média szerint. Az albérletpiac – tőzsdei kifejezéssel élve – bika csillagjegyű. Bérbeadónak lenni ajándék az élettől. A bérleti díj is könnyű pénz. A bérlők gond nélkül fizetnek ki mindent. Árérzékenység? Ugyan már! Véletlenül sem fordulhat elő olyan, hogy a bérlők mást keresnek, mint amit a bérbeadók ki szeretnének adni. Á, ilyen nincs, nem volt és nem is lesz. Az albérletpiac zenben van. Az albérletpiac maga a harmónia, a tökéletes piac, ahol a kereslet és a kínálat mindig egymásra talál. Már csak azt nem tudjuk, hogy a Harvard-on miért nem a magyar albérletpiacot tanítják a jövő gazdasági szakemberinek. Egyben végtelenül kiábrándító is ez az egész pökhendiség. Hány év kell még, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba? Mikor állunk már a sarkunkra és mondjuk, hogy elég volt ebből. Ne csináljunk már úgy, mintha az albérletpiac ne lenne komoly bajban. Magyarországon ingatlanból van egyre több, nem emberből. A lakatlan ingatlan fogalmát ízlelgethetik az egyetemvárosokban is. Ez nem valami falusi probléma. Budapesten 2022-ben már 170 ezer lakás állt üresen. 44%-kal nőtt a 2011-es népszámláláshoz képest. Pont azokban a kerületben nőtt jobban a lakatlan ingatlanok száma, ahol a budapesti albérletpiac van. Szegeden konkrétan megduplázódott a nem lakott ingatlanok száma 11 év alatt.
A magyar nagyvárosokban a lakatlan ingatlanok száma drasztikusan megnőtt egy évtized alatt. Ez még csak a kezdet. Mi lesz 2033-ban? Még több lakatlan ingatlan Magyarországon.
Persze fogadásokat lehet kötni, hogy 2033 július-augusztusban az albérletpiac még mindig az egyetemistáktól lesz hangos. Mi meg még mindig azon bosszankodhatunk, hogy egy újabb elvesztegetett évtized után még meddig dugjunk homokba a fejünket.
Forrás: Szabályosan menekülnek ezekről a településekről a magyarok: kiürülnek az utcák, mitől ijedtek meg?, penzcentrum.hu,
Kép: Ingatlanműhely
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
Nem latom, hogy a ‘nem lakott lakasok’ szamabol, mikent tudunk kovetkeztetni az alberlet, azon belul is az egyetemistak alberleti szokasaira. Onmagaban a ‘nem lalott lakasok’ szama, nekem inkabb azt mondja el, hogy azok kiadottak vagy kiadhatoak. Egy masik, az alberletek szamaval foglalkozo statisztikai sorral lenne erdemes osszehasonlitani vagy a diakok szamaval, es megnezni hogy ez mennyire korrelar.
Ahogy fogy a népesség, úgy nő a nem lakott lakások száma = Ahogy fogy a népesség, úgy csökken a fiatal bérlők száma is. A demográfiai folyamatok kézzel foghatók a lakáspiacon. Az más kérdés, hogy ezt nem vesszük komolyan.
És nem csak a népességfogyástól nő a nem lakott lakások száma, hanem a kivándorlás miatt is. A kivándorlás pedig már érinti például az egyetemisták/főiskolások korosztályát is.
Észrevehető, hogy a nem lakott lakások száma egyelőre gyorsabban nő, mint ahogy a népesség csökken.
nem vitatkozni szeretnek, mert van baj, tul sok is, sajnos. biztos vagyok benne, hogy a nem lakott lakasok szamanak emelkedese, nem csak demografiai kerdes, de egy eros retegzodes hatasa is. egy szuk retegnek egyre tobb ingatlana van, mig masoknak, semmi. mindazonaltal a nem lakottvlakasol szamat erdemes es erdekes lehetne osszehasonlitani mas adatokkal is, annak erdekeben, hogy egy teljesebb kepet lassunk.
Beszélgetünk. Unalmas lenne, ha teljes lenne az egyetértés.
Egy ingatlannak mindig van tulajdonosa, demográfiai folyamatoktól függetlenül. Viszont, hogy egy ingatlan lakott vagy sem, az már nem attól függ, hogy ki a tulajdonosa. A kevesebb ember = kevesebb lakott lakás. A demográfia a lakáspiac szűk keresztmetszete. A népességfogyás és az elvándorlás nyomás alá helyezi az ingatlantulajdonosokat. Teljesen igaza van abban, hogy a nem lakott lakosok számának a növekedése csak a felszín.
A bevándorlás vagy az egyéb lakáshasznosítási formák nem ellensúlyozzák a kivándorlás és a népességfogyás következményeit. Például a külföldi diákok nem helyettesítik a belföldi diákokat.
Az lakóingatlanok minősége is folyamatosan romlik. Eladhatatlan és kiadhatatlan ingatlanokra gondolunk, ami szintén országos probléma, tehát Budapestet is érinti. Ha nő az eladhatatlan és kiadhatatlan ingatlanok száma, akkor nő a nem lakott lakások száma is. Erről mi már évek óta beszélünk. Budapesten ez úgy jelenik meg, hogy a lakásárak már lassan 10 éve nem függnek az eladott lakások számától. Akkor is nőnek a budapesti lakásárak, amikor egyre kevesebbet adnak el.
Gondolta volna, hogy 2014-2023 között 2015-ben adták el a legtöbb lakást Budapesten?