Az ideálist idealizálni klasszikus kommunikációs fogás. Az ideális lehet érdek és érték is = tökéletes a maga nemében. Minden más, ami nem ideális azt lehet károsnak, veszélyesnek, sőt még ellenségnek is tartani. Az ideálisra törekvést ezért olyan könnyű jó célnak érteni és értelmezni. Csakhogy a jó cél párosulhat rossz iránnyal.
Az irányt és a célt nem érdemes összekeverni, de az elmúlt évek lakáspiacán is megtörtént, sajnos. Jó célokat olyan irányból próbáltak elérni, ahonnan azt nem lehet. Belátják-e, hogy rossz az irány? – adja magát a kérdés.
A lakásvásárlást összekötni a gyerekvállalással egy idealista gondolat
Abból az egyszerű idealisztikus feltételezésből indul ki, hogy a leendő szülők gyerekvállalása a társadalom szerint nagyon szorosan összefügg a saját tulajdonnal. Minél hamarabb van a szülőknek saját lakása, annál hamarabb és elméletileg annál több gyereket vállalnak majd. Leegyszerűsíti a családalapítást és a gyerekvállalást ez a megközelítés = irány. Ha valaki ilyen konzervatívan gondolkodik, akkor gyorsan arra a következtetésre jut, amit az elmúlt években a puding próbájának is nevezhetünk.
Támogassuk a saját lakáshoz jutást és azzal a negatív demográfiai folyamat nagyon egyszerűen orvosolható. Itt mindjárt két aknára hívnánk fel a figyelmet.
A saját ingatlan megszerzésének támogatása elsősorban a lakáspiac kínálati oldalára hat, amit a saját tulajdon költségterhein keresztül figyelhetünk meg = minden ingatlannal kapcsolatos dolognak megnő az ára = lakáspiaci inflációt gerjeszt. A magántulajdon megszerzésének és megtartásának a támogatása a valóságban megnehezíti a kereslet dolgát.
Átmenetileg, nagyon rövid ideig úgy tűnhet a támogatás eléri a célját, de hamar elinflálódik és a támogatáson felül, további áremelkedést okoz a lakáspiacon
A vásárlás, építés, felújítás, karbantartás árnövekedését nem szokás inflációnak nevezni Európában, de attól az még az. A jelenlegi körülmények között különösen meggondolandó fűteni az inflációt a lakáspiacon keresztül.
Pozitív magyar demográfiai fordulat – a társadalom szintén hibás vélekedésével ellentétben – nem gyerekszám növeléssel érhető el. Ez is egy szép, de idealista gondolat. A valóságban a halálozási statisztikák javításával lassítható, állítható és fordítható meg Magyarország lakosságának gyors fogyása. A már élők, megszületettek életminőségének javítása nem helyettesíthető semmivel, még új gyerekekkel sem.
Az élet is minőségi és nem mennyiségi kérdés
A gyerekvállalást lehet támogatni, szép és társadalmilag nagyon hasznos cél. De addig nem érünk el vele semmit, ha az általános magyar életminőséget, a minőségi és hasznos idős életet nem támogatjuk.
A lakáspiacon keresztül a demográfiai folyamatokra nem tudunk hatni. Elmehetünk a falig is, nem érjük el vele a céljainkat, de helyette növelhetjük a lakáspiaci inflációt.
A magyar történelem tele van olyan értelmezéssel, ahol szerintünk igazunk volt, de igazságtalanul nem adtak nekünk igazat. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján is elmondható ez. Azt hisszük, hogy igazunk van, amikor azt gondoljuk, hogy igenis így lehet és így is kell gondolkodni például a családtámogatásról. Ez a jó irány, így kell csinálni, ezt kell folytatni. A magyar történelem szerint végül mindig a rövidebbet húzzuk, mert nem látjuk be a tévedéseinket – és mint mindig lenni szokott – amikor végül csúfos kudarcot vallunk, csak a körülmények áldozatainak állítjuk be magunkat.
A jó cél érdekében is hajlamosak vagyunk a rossz utat választani. A lakáspiaci árak fűtésével ma sem nyerhetünk, mert a családtámogatási rendszerünk tulajdonképpen a lakáspiaci infláció üzemanyaga. Évekig ömlött az olaj a tűzre, mert támogatásnak nevezték és nem inflációnak. A lakáspiaci infláció természete pont olyan, mint annak az inflációnak, amit a KSH is mér. Ha éppen nem érzünk inflációt, attól még nem lesz már semminek sem annyi az ára, mint előtte volt. Telek, építőanyag, építőipari munka, lakásár, bérleti díj, stb..
Ha inflációnak nevezzük az elmúlt évek lakáspiaci jelenségét, igen reálisan megjósolhatjuk, hogy mi vár ránk
Az infláció természete, hogy nem a kereslet és kínálat kapcsolatán alapul. A lakáspiac működése jóval inkább hasonlít az infláció működéséhez ezért. Idealista gondolat volt az elmúlt években a vevőket hibáztatni az árakért, amikor az árakért valójában mindig a kínálat a felelős. Óriási tévedés a kereslettől várni az árak csökkenését is. A lakáspiaci árakat = a lakáspiaci inflációt a kereslet felelősségének tartani társadalmilag nagyon káros. Ez a hozzáállás eszkalálni fogja a káros folyamatokat, amik közül csak ez egyik lesz az, hogy továbbra is megállíthatatlanul és gyorsan fog csökkenni Magyarország lakossága. Álljunk bele és mondjuk ki egyértelműen, az új családalapítási tervek nem tudják kompenzálni a jelenlegi és már létező családok amortizációját.
A 90-es években láttunk utoljára olyat a boltokban és lakáspiacon, amit ma
A KSH-val meg ne foglalkozzunk, ahogy 25-30 évvel ezelőtt sem nagyon érdekelt minket, hogy mivel akarnak etetni minket. Pontosan éreztük és értettük, hogy nem jó irányba haladunk, még ha egy nemes cél lebegett akkor is a szemünk előtt. Kapkodtuk a fejünket, gyorsan változott meg minden. Egyik nap még „ebben” hittünk, másnap meg már „abban”. Mindeközben épültek új lakások is. Építkeztek a családok. Adták-vették a használt lakásokat is. Születtek a gyerekek és persze sokan meg is haltak. Voltak, akik az előnyeit, mások viszont a hátrányait érezték inkább a gyorsan változó inflációs környezetnek. Az élet nem állt meg, csak átalakult. Mára újra divat lett a 90-es évek.
Kép: Instagram
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
