Kétség kívül vannak jó adottságú helyek a városban, de értéküket megpecsételi a nyomor, az igénytelenség, az elhanyagolt környezet, lehangoló utcaképek, az elavult ingatlanok, egy letűnt kor nyomai. A legdrágább utcákban is találni mindenre példát, az 1. kerület gellérthegyi részén nézelődünk az Orom és Bérc utcában, akár a Várban és a Vár körüli negyedben, akár a szűk értelemben vett 2. kerületben éppen csak több mint két tucatnyi utcát jelentő Rózsadombon is.
Amíg a pesti oldalon történt külföldi lakásvásárlási boom növelte a jobb életminőséget kínáló ingatlanok számát, a bérleti díjakat pedig bérlőbarátabbá tette, addig a budai oldal még mindig szenved a valódi ingatlanbefektetési céllal, bérlői igényeknek megfelelni akaró, tudatosabb lakástulajdonosok hiányától. Így nem ritka az euró vagy éppen a dollár alapú bérleti díj, mintha Buda az euróövezet tagja lenne vagy éppen az USA miniszigete.
Egyszer volt hol nem volt…kezdhetnénk ezt a hosszú történetet, mert piackutatások nélkül, valódi értékelési módszerek hiányában, a bérleti díj meghatározása inkább városi folklór mint üzleti alapokon nyugvó matematikai modell, népi hagyományokkal és népszokásokkal tarkított igazi hungarikum. Részletek itt!
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
