Azzal tisztában vagyunk, hogy fogyunk az érezhető és egyértelmű elvándorlás mellett is. A lakáspiacra gyakorolt demográfiai hatás is jól ábrázolható. Látható, hogy a népesség és a lakásépítések között szoros összefüggés van. Ezt kiugróan és nagyon látványosan egyszer befolyásolta az állam 2001 és 2004 között. A lakásépítés trendje a népesség csökkenés trendjével egyébként azonos irányba mutat.
Az állam 2016-ban ismét beavatkozott a lakáspiaci folyamatokba és ismét mesterséges eszközökkel megy szembe a népességfogyás folyamatával.
Biztosak lehetünk benne, hogy ez sem lesz hosszú életű, mert az új építésű lakások kínálatának bővülése természetes kereslet csökkenéssel szembesül. A társasházépítési szokásoknak megfelelően, minden fejlesztő azt és úgy épít, ahogy akar. Nem ismeri a vevőit, azok igényeit, hanem inkább igényt akar teremteni a saját lakásaira például reklámokkal.
A társadalom csak egy szűk rétege akar társasházban élni és azon belül is új társasházakban. Ha tovább megyünk, még a társasházak mérete is megosztja a potenciális vásárlókat. A nagy társasházak, melyek költséghatékonyak a fejlesztőknek, ingatlan-beruházóknak, ellenszenvesek a vásárlóknak. Nem újdonság az, hogy nálunk a döntő többség családi házakban szeretne élni.
A többség már most is így él, de meglepő az, hogy az átlag magyar közel 80%-a élne inkább házban, amiből a mai fiatalok 2/3-a is családi házban képzeli el a jövőjét.
Két bank, két különböző napon közölt információkat a magyar lakásviszonyokról. A legnagyobb átfedés a kettő között az, hogy az elsöprő többség a családi házat tartja ideális élettérnek, amivel a mai 19-29 év közöttiek is számolnak.
A
K&H Bank(Megjegyzés: 2022. augusztus 12-én már nem elérhető a link) kutatása szerint a fiatalok nagyvárosok kertvárosi részeiben akarnak élni 10 év múlva, de a vidéki kertes házak is népszerűek.
A CIB Bank pedig kor nélkül közölte, hogy mi magyarok közel 80%-ban 100 nm-es 3 szobás családi házban akarunk élni, erre vágyunk.
A társasházi lét egyáltalán nem népszerű. Főleg a nagy társasházak és ezen belül a lakóparkok a sor legvégén kullognak. Ehhez képest a jelenlegi újlakáspiac lakóparkokra van berendezkedve, mert azt éri meg leginkább építeni.
A kisebb társasházak építése Budapesten kívül érheti meg. A Fővárosban a nagy társasházak dominálnak, mert a kisebbek inkább csak drága, elérhetetlennek nevezhető árakon és környékeken épülnek. Sőt, Budapesten az olcsóbb külsőbb kerületekben az ikerházak egész jó áron csábítják a vásárlókat, akik idegenkednek vagy már megunták a társasházi létet. Az ikerházak és családi házak építése jelenleg is komolyan befolyásolja az építési engedélyek növekvő számát, de ez a médiahírekből kimarad.
Amikor erről hallunk, hogy pl. 25 ezer építési engedélyt adtak ki 2016-ban, annak majdnem fele családi ház és ikerházra és a másik fele társasházi lakásra vonatkozik. A mai újlakáspiac még nem biztos, hogy teljes mértékben tisztában van azzal, hogy az új lakásokra nincs olyan nagy igény. Ettől függetlenül szerény lakásátadással kell számolni idén. Valamennyivel több lesz, mint tavaly, de a lakáspiaci igényeket így is meg fogja haladni.
Eddig sem tudtak mindig minden új építésű lakást eladni. Ezek után sem fognak.
A lakáspiacon ez egy természetes jelenség, hogy nem tudnak eladni mindent, amit elszeretnének. Az újlakáspiac egyre kisebb számú fiatal generációval kell, hogy számoljon. A mai lakáspiacon az 1987 előtt születettek dominálnak. Az utánpótlás egyre kisebb, egyre válogatósabb és egyre tudatosabb is.
A mamahotel jelenség is nálunk teljesen mást jelent, mint a nagyvilágban. Egyre inkább azt lehet rá mondani, hogy egy olyan tudatos döntés eredménye, amivel egy mai fiatal egy vagy két ugródeszkát akar egyszerre átugrani. Évtizedekkel ezelőtt mindenki elmenekült otthonról albérletbe, majd utána jött az első kisebb saját lakás, majd akár a második, ami már nagyobb volt vagy akár már építkezést jelentett. Sok mai fiatal nem akar bérelni, inkább megtakarít. Nem akar venni egy kicsi és élhetetlen lukat, mert nem tartja túl sok értelmét. Inkább otthon él, akár 30 éves koráig vagy még tovább, hogy egyből azt lépje meg, amit az előző generációk inkább 2. vagy 3. lépésként éltek meg az életükben.
Nálunk nagyon erős a saját tulajdon vágya, ami a mai fiatalokban is legalább olyan erős, mint az előzőekben.
Aki tud takarékoskodni és megteheti, hogy otthon éljen, minimalizálva a lakhatási költségeket és sem az iskola sem pedig a munka miatt nem kell elköltöznie, az ma szerencsés.
A K&H Bank felmérése szerint a 19-29 év közöttiek 55%-a ma a családjával él. Akinek a szülők lakást vesznek ajándékba, az persze ma is külön él. De ahogy olvasható, ez ennek a korosztálynak a 20%-ra jellemző és átlagosan 23 éves koruk körül kapnak lakást. Vásárlásról ilyenkor ritkán beszélhetünk, mert ezt teljes mértékben a család finanszírozza meg a gyereknek. A jelentős többségnek spórolnia kell és takarékoskodnia, ha a 30-as éveiben saját lakóingatlant akar vásárolni vagy építeni. Az építésen van a hangsúly.
A mai fiatalok is szeretnének építkezni, ami nem tűnik irracionális elvárásnak, ha az új társasházi lakások árait nézzük meg.
Ez bizony korlátozza az újlakáspiac növekedési lehetőségeit és immáron nem csak a demográfiai hatások miatt, hanem a családi ház mánia miatt is. Biztosan nincs szükség évente 40 ezer új építésű lakásra Magyarországon, amit sok szakértő ismételget néha. A 40 ezer, a 4 millió otthon 1%-a, amivel szerintük az ingatlanállományt 100 év alatt lehetne megújítani. Csak egyrészt fogyunk. Másrészt az életét a többség nem lakásban, hanem házban képzeli el. A családi házak építése pedig az újlakáspiac erős konkurenciája. Ha még szükség is lenne sok új családi házra a kertvárosokban, a lakáspiacon erről kevesebb szó esik, mert az utóbbi üzleti érdek, az előbbi a magánszektor igényét fejezi ki.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
