A 4. ipari forradalom, a technológia forradalma. A technológia fejlődése a biztonságkeresés és biztonságtechnikai eszközök új korszakát hozzák el otthonainkba. Egyelőre még kiábrándító itthon a lakások biztonsági szintje. A nyílászárók, vagyis az bejárati ajtók és ablakok jelentik az elsőszámú védelmet. Ezek biztonsági szintje is igen silány. Nem csak azért, mert a lakóingatlanaink és azokon belül a nyílászárók nagyobb részt elavultak, hanem azért is, mert az újabb és a felújított ingatlanoknál sem a biztonság játssza a főszerepet, amikor ezeket kiválasztják és beépítik.
A legtöbb magyar bejárati ajtót másodpercek alatt tart feltörni és bemenni rajta egy „szakembernek”
Az üvegfelületeket sem védi általában semmi a töréstől, így azokon ismét pillanatok alatt bejuthat, akinek ilyen szándékai vannak. Rácsokat tehetünk fel az ablakok és ajtók elé, börtönt csinálva a lakásból és lassítva a bejutást Ha viszont nagyon be akarnak menni, akkor a rácsok sem fogják megakadályozni őket. Felfeszítenek és feltörnek bármit, ami az útjukba kerül. Az újabb társasházaknál például nem is divat a rács a bejárati ajtó elé, ott még könnyebb dolguk van az ilyen embereknek. Ámítanak minket több ponton záródó „biztonsági” ajtókkal, az ilyen lakásokra szakosodott betörők meg körbe röhögnek minket.
Ha az otthonunkba egyszer betörnek, utána mániákusan tudunk félni a betöréstől, megszűnik a biztonságérzetünk, és ha el is költözünk onnan, máshol is félni fogunk.
Aki ma például teljesen új lakást vásárol egy százalakkal sem kap biztonságosabb lakást, mint egy 40 éves panelházban
A biztonságról minden lakás tulajdonosának magának kell gondoskodnia. Ha valaki nem csinál börtönt a lakásából, akkor jön a következő szint a riasztó. Ez sem annyira elterjedt, új lakásoknál meg leggyakrabban, csak a helyét készítik elő, kevés helyen találkozhatunk alapfeleszereltségként. A riasztó sem csodaszer. Senkit sem érdekel, ha szól valahol, inkább idegesíti őket. Viharok után, pillanatnyi áramszünet esetén, a téves riasztások, a szabotázs jelzések nem a biztonságot növelik, csak a nyugalmat zavarják meg. Ha be is kötik őket valamilyen biztonsági szolgálathoz – ez a ritkább eset – már előrébb léptünk egy szintet, mert a szomszédokat nem fogja érdekelni, ha kipakolják a mellettük lévő lakást/házat.
Konyhákat és klímát inkább várunk el egy új házban, mint például biztonságot és betörésvédelmet
Úgy is hirdetik őket, hogy minden esztétikai élményt nyújtó felszerelésből, például burkolatokból és beltéri ajtókból válogathatunk, de a biztonság kérdése nem kerül szóba. Nem biztonságosabb egy olcsóbb és egy drágább lakás sem.
Mi magunk vásárlók sem nyomatékosítjuk ezt az igényünket, amiért az újlakáspiacon a lakások és otthonok biztonsága huszadrangú kérdés, de leginkább magánügy.
Oldja meg mindenki maga, aki fél
Már pedig van oka félni a társasházakban élőknek, mert a betörők is odamennek, ahol van miért betörni. A médiában inkább hallunk szörnyű balesetekről és gyilkosságokról és balesetekről, mint lakásbetörésekről, ezért képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni a kérdést. A technológia fejlődése viszont egyre inkább felhívja a figyelmünket a biztonság fontosságára, a jobb félni, mint megijedni elv gyakorlatban történő hasznosítására. Nem rettegni kell és börtönlakásokat csinálni. Praktikus és hatékony megoldásokkal érdemes védeni az otthonainkat és az értékeinket.Lebegő kamera is vigyázhat a lakásra:
Mert mindenki arról szeret érdeklődni, hogy biztonságos-e a környék. A környék az általában biztonságos, de a lakásunk ettől még nincs biztonságban.
A lakásainkat telepakoljuk kütyükkel, mindent elnevezünk „okosnak”, aztán egy kezükben tartott eszköz többe kerül, mint a lakásunk bejárati ajtaja. Nem ironikus ez? A kütyükön sokkal jobban érdekel minket a biztonság. Ujjlenyomatolvasó, arcfelismerés, írisz-szkenner, hangfelismerés. Néha ezek alapján a tulajdonságok és ezek megbízható működése miatt választunk egy eszközt. Ha az ujjlenyomatolvasás nem kényelmes helyen van a számunkra, pillanatok alatt utasítjuk el eszközt. Az ilyen kütyüket sűrűn cseréljük, ahogy az online térben a különböző jelszavainkat. Az otthoni wifi-hálózatok kódjait is többszörös biztonsági védelemnek megfelelően találjuk ki az email fiókunk jelszavát is agyonbonyolítjukk, de az atjóinkon csak az nem jön be, aki nem akar.
A lakásaink bejárati ajtóinál és a lakásunk, az otthonunk biztonsági szintjénél, már nem ilyen nagyok az elvárásaink. Az otthonaink esetében egyszerűen nem figyelünk oda a biztonságra. Egy lakás felújításánál berohanunk egy barkácsáruházba és veszünk egy bejárati ajtót, ami „belefér a költségvetésbe”. Esetleg elmegyünk ajtós cégekhez és választunk valami esztétikus, de nem olcsó bejárati ajtót. Az ablakok cserjénél sem arra figyelünk olyan lakásoknál, ahol az ablakon való bejutás is kockázatokat jelent, hogy az ablak ne legyen könnyen betörhető. Több százezret elköltünk akár egy tévére, de egy bejárati ajtónál már nem nyílik meg ilyen könnyen a pénztárcánk. Ha nem tulajdonosként használjuk a lakást, hanem inkább csak hasznosítjuk, például bérbe adjuk, akkor meg pláne magasról teszünk a biztonságra. Zárójeles megjegyzés, hogy a bérlők is aggodalommal élik meg a kiadó lakások kritikus biztonsági szintjét. Minden „okos” lesz már otthon, a hűtőn és a mosógépen keresztül a porszívóig, de a nyílászáróink nem lesznek azok. Érdemes lenne elgondolkodnunk ezen, mert a lakásbetörések nem mennek ki a divatból. A magyar otthonoknak nem csak a műszaki állapotát kellene fejleszteni és felújítani őket, hanem a biztonsági szintjüket is. Életünk egyik legnagyobb traumája tud lenni, amikor a biztonságos otthonunk illúzióját végleg elveszítjük.
Kép: Instagram
