Büszkén hirdeti, hogy „Szellős, akár 50 méteres épülettávolságok”-kal épít 19 emeletes (!) kaptárakat a beruházó. Az elmúlt 25 évben a magyar újépítésű lakáspiac évtizedről évtizedre egyre zsúfoltabban építkezik. Pl. a 2000-es években még 10 emeletes társasházakat sem mertek építeni, 9 emelet volt a maximum, mert a 10 emelet már „panel” lett volna. 2020-ra viszont 10 emeletnél is magasabb tárasházak épülhettek, egyre közelebb egymáshoz, akár nulla zöldfelülettel, nevetséges virágoskertekkel.
A külvárosból hogyan csináljunk belvárost a magyar újlakáspiac megadja a választ, egyre nagyobb kihívások elé állítva az új lakásban gondolkodókat.
Nincsenek sokan. Az új építésű lakás nem tömegtermék. Az áruk mellett még mindig nagyobb probléma a zsúfoltság, a kaptárházak építése, körbebetonozva, járdák nélkül, a társasházak méretéhez képest minimális zöld felülettel. Kicsit olyan érzésünk lehet, hogy saját magunk alatt vágjuk a fát. Az újlakáspiac a társadalom ellensége, a negatív demográfia folyamatok egyik, ha nem a legkézelfoghatóbb oka. Zuhanunk a demográfiai szakadékban már 45 éve, de élhető országnak tartjuk Magyarországot.
Ha ez tényleg egy élhető ország, akkor miért fogyunk 1980 óta?
Ahelyett, hogy azon dolgoznánk ezt hogyan lehetne megoldani, évtizedről évtizedre mélyebbre zuhanunk. A társasházakat fejlesztők évtizedről évtizedre elmondják, hogy nem épül elég új építésű lakás. Több új lakásra lenne szükség. A kérdés mégis az, hogy kinek és miért? A „természetes fogyás” egy statisztikai kifejezés. Szégyellje magát, aki képes volt így elnevezni. A népességfogyás sosem lehet természetes, az valami káros következmény, tehát természetellenes. 45 éve valami nagyon rossz irányba megy Magyarországon. Nem értjük mi! A panelházak, amit még ma is beton dzsungelnek csúfolnak, nagyvonalúan bántak a zöld felülettel és nem is 50 méteres távolságra vannak egymástól a homlokzatok. A lakótelepek 21. századi formái sokkal zsúfoltabbak és embertelenebbek, mint a 20. századi elődei.
Az embertelen lakókörnyezet a gyorsuló népfességfogyáshoz vezető biztos út Magyarországon
2016-ban az állami család- és lakáspolitika szerint 60 négyzetméteres, három szobás lakás megfelelő lakókörnyezet volt egy három gyerekes, tehát öt fős családnak.
Azt szokták mondani, ami nem öl meg az megerősít. Ez tévedés. Ami nem öl meg, az megrövidíti az életünket és vagy rontja az életminőségünket ( = beteggé tesz). Milyen eredménye lett a 2016-os CSOK-csodának? Szabadesés. A 90-es években sem volt világbéke és sosem lesz. Aki a világbékétől várja a magyar demográfiai – és gazdasági – fordulatot, az sem lehet bölcsebb egy szépségkirálynőnél. Beérett az a család- és lakáspolitika, ami 60 nm, 3 szoba, 5 fővel eljutott a 19 emelet és 50 méter homlokzat távolságig. A pénzcsinálók nem értik, hogy a pénznek és az ingatlannak sincs értelme ember nélkül. Pénzért nem lehet venni embert, csinálni sem. Importálni lehet, pénzért lehet árulni mondjuk a magyar állampolgárságot és útlevelet. A gyerek helyett az is megteszi (Megjegyzés: irónia). Demográfiai fordulatot ettől ne várjunk. A pénzcsinálók a pénzig látnak, a pénzen túl nekik már nehéz a levegő. Nem Deák Ferenc a példaképük attól, mert a kedvencük a „DeákFerenc”. Gróf Széchenyi István nekik már „a legkisebb magyar”, aprópénz, borravaló kategória. A kisebb Gróf Széchenyi kisebb Magyarországot is jelent ám. A pénzembereknek, már több mint 100 éve, 1920. június 4-e óta nem esik le, a kisebb Magyarország sem területi kérdés, hanem az állampolgárok számában mérhető. Ha pedig nincs elég ember, akkor például nincs kinek/miért építeni, nincs kinek/miért eladni és nincs kinek/miért kiadni sem.
Apropó lakáskiadás. A „gazdagsági szakértők” országában, ha egy lakást nem tudnak kiadni, akkor mi rá a „szakértői” magyarázat? Olyan pénzcsinálós. A pénzcsinálók mindenből anyagi kérdést csinálnak, miközben a lakáspiacon sem minden az. Nekik a pénz a napszemüveg. A lakásokat azért nem lehet kiadni, mert túl drágák – jön a frappáns válasz. Nem, nem kedves „gazdagsági szakértők”. Le kéne venni a pénzt a szemükről. Deák Ferenc látványától még senki sem lett a „haza bölcse”.
Ahol 45 éve fogy a lakosság, ott bérlőből is kevesebb van. 45 év az már elég hosszú idő, hogy a bőrünkön érezzük a lakáspiaci következményeket. 45 év alatt nagyon sok ingatlan épült és nagyon sok ember halt meg és nagyon-nagyon kevés született.
Már a 2006-ban születettek is a lakáspiacon vannak
2006-ban is több mint 20 ezerrel többen születtek, mint 2024-ben fognak. Fuldokolnak a pénzcsinálók az ingatlanban. Az ingatlannak viszont csak az ember ad értéket. El kell adni, ki kell tudni adni, vagy valamit csinálni kell vele, mert az ingatlannak egyébként nincs semmi értelme. Az ingatlan amúgy csak szemét a Föld nevű bolygón. A természet számára az ingatlan nem más, mint környezetszennyezés. Lebetonozhatunk mindent, a Balatont, a Fővárost, körbe a tavakat, a folyópartokat, mindent is lebetonozhatunk. Megtehetjük. Nincs az a pénz, amit nem lehet elkölteni betonra. A beton az igazi atomfegyver. Ránk pedig a pénzcsinálók ledobták az betonbombát.
Kép: Ingatlanműhely
Forrás: ksh.hu, Népmozgalom, 2024. július, Frissítve: 2024. augusztus 30.
Forrás: ksh.hu, Élveszületések és teljes termékenységi arányszám, Frissítve. 2024. július 15.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
