Mindenki jól akar élni. És ettől jól él? Dehogy! Nem az a fontos, mit akarunk, hanem az, hogy mit teszünk, mit érünk el. A cél, a szándék édeskevés, mondhatni semmi. Az államnak van családpolitikája. Igaz az állam család fogalma nagyban eltér attól, amit a hétköznapokban családnak nevezünk. A lakáspiac szempontjából, az állam szerint az a család, aki éppen gyereket vállal. Az állam családpolitikája egyfajta gyerekvállalási politika inkább. De nem a gyerek a család, vagyis nem úgy, ahogy az állam gondolja. Pedig annak is van anyukája és apukája, akinek nincs gyereke. Mindenki valaki gyereke. Az állam ehhez képest nagyon leegyszerűsíti a kérdést. A megszületett emberek kevésbé számítanak számára, pláne egy bizonyos kor felett. Ez viszont egy megbocsáthatatlan hiba. A lakáspiacon ugyanis az lenne a legfontosabb cél, hogy egy ember élete során akár többször is aktív szereplő legyen.
Az életkorának megfelelően mindig másra van szüksége egy embernek
Egyáltalán nem jó irány, ha azt erőltetjük, hogy valaki minél előbb vegye meg azt az ingatlant, amiben leéli az egész életét. Ennek ugyanis nagyon látványos következményei vannak a lakáspiacon. Kevesebb bérleti- és adásvételi szerződés. Amúgy is csökken a magyar népesség és ettől eleve kevesebb ember mozgathatja a lakáspiacot. Ezt a demográfiai folyamatot lehet gyorsítani és lassítani, de megállítani vagy megfordítani egyelőre nem. El kell érni azt a bizonyos kritikus minimumot. Valahol 6 és fél millió körül van jelenleg ez a szám. De néhány évtized múlva lehet, hogy még ennél is kevesebben leszünk.
A gyerekvállalás direkt ösztönzése nem éri el a célját
Kudarcra van ítélve. Egy zászló, amit ki lehet tűzni, fújhatja a szél és közben vállveregtve elmondhatja róla az állam, hogy igen én nagyon jót akarok. Csak mire megyünk vele? Még nem értük el az éves születésszám alját. Lesz ennél elgondolkodtatóbb is. Változásra, irányváltásra van szükség a családpolitikában.
A lakáspiacon keresztül is lehet hatni az egész családra. Most is hat az állam, de kontraproduktív a családpolitika. Egy politikai termék sohasem lehet családbarát.
Segíteni kell, hogy minden korosztálynak, minden élethelyzetben a célja teljesíthető legyen a lakáspiacon. Azzal, hogy a fiatalokat kikergetjük a városokból, hogy ne béreljenek, ne vásároljanak kislakásokat, azonnal családi házba költözzenek, azzal társadalmilag és gazdaságilag is rosszat tesz az állam. Társadalmilag azért, mert a családi ház nagyon röghöz köt. Korábban jóval jellemzőbb volt egy kicsi városi első lakás, amiből esetleg lett egy nagyobb, majd végül a városon kívül egy családi ház. Egy pici túlzással átlagosan egy ember kétszer vehetett magának „otthont”. Igazán szerencsésnek mondható az, aki háromszor is új családi fészket keresett magának. Az első otthonnál még gyakrabban van benne a család keze a lakásvásárlásban. A többinél már kevésbé. De nem csak ez a fontos. Az is, hogy a városi ingatlanok ára jobban nő. Így, aki vesz egy városi lakást, az általában anyagilag jobban jár, mint az, aki családi házba költözik. A városból anyagilag sokkal könnyebb kiköltözni, mint oda beköltözni.
A családi ház az egyik legrosszabb üzleti döntés, ezért egyáltalán nem mindegy ki, milyen életkorban és anyagi háttérrel költözik ilyen ingatlanba.
A lakáspiac társadalmi és gazdasági aspektusa nem szétválasztható
Többek között az állami családpolitika is felelős azért, hogy ilyen látványosan és gyorsan összement a magyar lakáspiac. A budapesti lakáspiac az egyik legnagyobb áldozata ennek. A fiatalok már nem annyira mennek a fővárosba bérelni, mint korábban, és pláne nem ott keresik első kislakásukat sem. Az állam kiterelte az embereket a városból, a fiatalokat szinte megfenyegette, hogy igen ostoba az, aki városban akar élni, azonnal költözzön falusias környezetbe.
Megmondják azt hol és hogyan kell élnünk!
Ne legyünk bérlők a nagyvárosban, ne akarjunk ott lakást venni. Ezzel nagyon gyorsan csökkentette a potenciális bérleti szerződések és adásvételek éves számát az állam Magyarországon. Nem véletlen az, hogy 2008 után 2018-ban adták el a legtöbb lakást Magyarországon (Megjegyzés: 2008 előtt a magyar lakáspiac nagyobb és aktívabb volt minden szempontból), utána már csökkenő trendről beszélünk. 2016-tól az állam páros lábbal szállt bele a lakáspiaci folyamatokba. Tűzzel vassal fékezte a nagyvárosi lakáspiacot. Budapest közutálat tárgya lett. Pedig nincs magyar lakáspiac Budapest nélkül. Vagyis van, csak az olyan amilyen. Kész csoda lenne, ha valaha legalább megint annyi lakást adnának el, mint 2018-ban. Pedig nem egy olyan magas szám. Nem ám. A 2008 előtti magyar lakáspiaci pezsgés örök emlék marad.
Az elmúlt évek családpolitikája felgyorsította az adásvételek csökkenését és az albérletpiacra is rossz hatással volt
A bérlésre gyakorlatilag ellenségként tekint a mai állam. Ez a káros folyamat sajnos jelenleg is tart. Pedig az államnak arra kellene törekednie, hogy a lakói minél aktívabbak legyenek a lakáspiacon. A bérlés nem rossz, ahogy a minél előbb saját tulajdonban élés sem jó. Lehetne új otthonba költözni 60-70 évesen is, amikor a korábbi családi ház, vagy nagyobb lakás már minden szempontból kényelmetlen. Tabu ez még. Egy élet munkájának gondoljuk azt az ingatlant, amiben éppen élünk. De ez nem azt jelenti, hogy nem lehet eladni és másikat venni. Minden ingatlan egy újabb impulzus. Lehet és néha kell is újrakezdeni. A családok is egészségesebbek lehetnének, ha 60 év felett nem az unokák száma és fényképeik nézegetése adnának értelmet az életnek két temetés között. 60 felett az ember gyakran jár temetésre. Túl gyakran. Azt hisszük ez a normális. Pedig nem az, ez egyáltalán nem az élet rendje.
Egy családban mindenki egyformán fontos, a dédszülőtől az unokáig
Nem szabad vegetálni, belesavanyodni egy ingatlanba. Pedig milyen más lenne a családok élete, ha nem kellene aggódni tudnak-e vagy sem később másik ingatlanba költözni, amikor kell. Gyerekként sem mindegy, hogy mihez szokunk hozzá, mit várunk el később felnőttként. Egy élet az nem egyenlő egy ingatlannal. Azt mondhatják sokan, hogy ma sem tartanak pisztolyt senki fejéhez, szabadpiac a lakáspiac.
A lakáspiacunk teljesen államvezérelt lett, nem piaci alapokon működik már. Nincs választásunk, az államnak tetsző módon kell élnünk. Ezért várjuk a csodát az államtól. Belebetegszünk, bele is halunk egy kicsit, de mindhiába.
Új családpolitika kell, ahol 0-99 éves kor között az állam mindenki lakáscéljait támogatja direkt és indirekt módon is. A hosszú és minőségi élet titka valahol a lakáspiacon is ott van. Érdemes lenne komolyan venni, ha tényleg fontos a család. Máskülönben a magyar lakáspiac egyre kisebb és egyre kirekesztőbb lesz (értsd úgy, hogy nagyon nagyon drága). A jelenlegi családpolitika a lakhatás költségeit és az ingatlan árát tudja csak megemelni, az életszínvonalat nem.
Kép: Instagram
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
