Jelképesen veszi figyelembe az állam az első lakást vásárlók szerepét és hatását a lakáspiacon. Illetékkedvezménnyel, néhány százezer forinttal szúrja ki a szemét minden első lakást vásárlónak, ha az megfelel az illetékkedvezmény szabályainak. Miközben az első lakást vásárlók pozitív diszkriminációja egészen máshogyan tud hatni a lakáspiacra, mint önmagában a lakásvásárlást segítő állami támogatások. Az utóbbi kivétel nélkül növeli a lakásárakat és hátrányos helyzetbe tudja hozni a lakásvásárlókat. Az állami beavatkozás ellentmondásai a magyar lakáspiacon kritikánkban kitértünk minden fontos részletre.
Ez a gondolat azzal a megállapítással folytatható, hogy az állami beavatkozások minden lakáspiacon áremelést okoznak, nemcsak Magyarországon
Nagyon álszentnek kell ahhoz lenni, hogy felelős államként úgy tegyünk, mintha ezzel nem lennénk tisztában. Az elmúlt három év lakáspolitikájának igazi vesztesei az első lakást vásárlók lettek. Kiszorultak a lakáspiacról. A lakáspolitika a jelenleg is lakással rendelkezőknek ad esélyt a továbblépésre (eladni a jelenlegi ingatlant és másikat vásárolni) és az ingatlan felhalmozásra (ingatlanbefektetés).
Az első lakást megvásárolni mindig komolyabb kihívás, amit az államnak szem előtt kellene tartania
Jótékony hatással tud lenni például az albérletpiacra. A jelenlegi lakáspolitika nemcsak a lakásárakat fűti, de a bérleti díjakat is. Az első lakásukat megvásárlók élnek általában albérletben, ők vannak leginkább kiszolgáltatott helyzetben, ha lakásvásárlásról van szó. Amikor valaki csak azért választja az albérletet – mert a saját lakása túl kicsi, azt inkább kiadja és másikat bérel közben – az bár egy létező jelenség, de nem általános. Az albérletpiacon többségében olyan bérlők vannak, akik ingatlanvásárlás előtt állnak.
Minél könnyebb egy országban első lakáshoz jutni, a bérleti díjak annál barátságosabbak tudnak lenni
Olyanról nem beszélhetünk, hogy egy ország albérletpiaca olcsó. Magyarországon sem éreztük sosem olcsónak. Az albérlet szinte mindig drága mulatság a vásárláshoz képest – lakáspiaci ciklusoktól függetlenül. Ha az állam egyértelműen hatni szeretne a piaci alapú albérleti díjakra, ahhoz a bérlőkből lakásvásárlót kellene csinálnia. Ezzel mindjárt hűthető lenne a bérbeadás miatt vásárolt lakások iránti kereslet, hűthető lenne az a bérbeadói elvárás is az albérletpiacon, hogy annyiért adom ki a lakásom, amennyiért akarom. Az első lakást vásárlókat helyzetbe lehetne hozni, különleges, csak őket célzó támogatásokkal.
Ha az első lakást vásárlóknak valódi alternatíva lenne a lakásvásárlás a bérléssel szemben, akkor a bérbeadók és az úgynevezett „befektetők” döntéseinél is egyre nagyobb szerepet játszhatna a józan ész
Ma az állam gyakorlatilag a karjaikba tereli őket bérlőként, akiknek közben azt mondja, hogy ne béreljenek, hanem inkább vásároljanak. Ha nem gondolnánk azt ma Magyarországon, hogy a bérbeadás mekkora üzlet, ha nem lenne az ingatlan tényleg valami szent tehén, felértékelődhetne az otthonteremtés – az ingatlan, mint otthon tulajdonsága – (a pénzcsináló és fejőstehén ) befektetéssel szemben, akkor az állami beavatkozás tényleg elérhetné a valódi célját = nem fűtené, hanem hűtené a lakáspiacot.
Ilyen lakáspolitika nem volt Magyarországon az elmúlt évtizedekben
Speciális kamatmentes önerő, speciális vissza nem térítendő támogatások, speciális lakáshitel, kiegészítve azzal, hogy ha még gyereket is vállalnak, akkor extra előnyökben lenne részük – és már meg is van az első lakást vásárlókat és a lakáspiaci folyamatokat kedvezőbb irányba terelő lakáspolitika:
Nem az új építésű lakások építését és vásárlását kell erőltetni Magyarországon – mert az minden esetben turbulenciákat okoz a lakáspiacon. Az első lakást vásárlók támogatása hatékonyabb és további pozitív demográfiai és munkaerőpiaci előnyökkel is járhat (ha családpolitikai eszközökkel együtt kombinálják). Döntsék el az első lakást vásárlók, hogy mit vesznek (használtat vagy újat), esetleg építkeznek – a vásárlás ilyen fokú szabadsága szintén hiányzik a mai lakáspolitikából. Minél több bérlőből lenne első lakást vásárló Magyarországon, a lakáspiacunk annál nyugodtabb és kiszámíthatóbb lenne.
A bérlést nem lehetne így sem felszámolni, ami egy egészséges lakáspiachoz mindenképpen hozzátartozik
Nagyon úgy néz ki, hogy nem nagyobb, hanem éppen ellenkezőleg, ennél is kisebb piaci alapú albérletpiacra van szükség Magyarországon. Ez nemcsak társadalmi igény – itthon a magyarok nem szeretnek bérlők lenni – de a józan eszű lakáspiac igénye is, amit az állam tud érvényesíteni szabályozó szerepével. A kérdés nem az, hogy felül kell-e vizsgálni a több évtizedes átgondolatlan magyar lakáspolitikát, hanem az, hogy mikor. Nincs miért várni. Nincs időnk tovább várni.
Kép: Instagram
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
