„Általános vélekedés, hogy aki nem lakástulajdonosként hirdet, ott csak felesleges az „ingatlanos”, egy púp a bérlők és a tulajdonosok hátán. Jobb azt gyorsan megkerülni, kikerülni, közvetlenül a tulajdonossal felvenni a kapcsolatot, még ha ehhez az „ingatlanoson” át is vezet az út közvetve vagy közvetlenül.” – írtuk ezt az Én bérlőm című műhelymunkában több mint egy éve.
Trükkös bérlőkről mondtunk el egy tanulságos történetet. Eltelt egy év és azt gondoljuk, hogy az idén már új szintre lépett ez a történet. Kérjük mindenki olvassa el a tavalyi történetet, mielőtt folytatja ezt. Minden történet alapja az elégedetlen és egyben hátsó szándékoktól sem mentes bérlő, akit visszautasít az ingatlan hirdetője, aki a lakás tulajdonosának a bizalmasa is egyben. Ezt akkor egy elutasított bérlő sem tudja, jóval később derül ki számára, hogy a hirdetőben bízik a lakás tulajdonosa és inkább csak megijeszti a nyomulásával.
A történet egyszerű, szeptember van, amikor megnéznek egy lakást, de a hirdetőben gyanút ébreszt a bérlő és írásba adja a lakásbemutatás után, hogy nem szeretné neki kiadni a lakást. A gyanú, a gyanakvás, hogy valami nem stimmel a bérlő körül, mindenki máshogyan értelmezi. Nincs erre kész recept. Minél inkább beszélgetünk egy bérlővel, és főleg beszéltetjük, hagyjuk, hogy kibontakozzon, igen hamar ellentmondásokba fog keveredni. Színházi előadást fogunk látni. Ha egy bérlő színészkedik, az sosem jelent semmi jót. Az sem jó, ha nagyon bizalmaskodó, ha nagyon távolságtartó, de ha a sajnálatunkra vagy az empátiánkra épít. Ha össze-vissza beszél, akkor meg pláne. Így a lakás hirdetője örült, hogy minden különösebb feszültség nélkül lezárhatta az ügyet a számára elég gyanús érdeklődővel. Legalábbis azt hitte. Ugyanis kiderült, hogy az érdeklődő nem adta fel, a trükkös bérlők szabályának megfelelően az irányt az ingatlan tulajdonosa felé vette. Az ingatlan tulajdonosának szavai, szó szerinti idézetben:
„Csak a tájékoztatás kedvéért szeretnék továbbítani néhány információt, amit a szüleimtől kaptam. Sajnos az egyik visszautasított bérlőjelölt felkereste őket személyesen a ________ címükön, ahová én is be vagyok jelentve, és mindenféle zavaros dolgokat adott elő. A szüleim természetesen nem tudtak semmit mondani neki, a telefonszámát meghagyta, hogy én tudjam hívni, de ezt nem tervezem megtenni, hacsak nem folytatja a zaklatást. Természetesen nagyon nem örültem ennek, de igazából interneten tényleg könnyen hozzáférhető minden. Csak annyi lenne a kérésem, hogy ha esetleg még jelentkezik ez az úr Önöknél, akkor nyugodtan mondják neki, hogy haladéktalanul fejezze be a kutatást és személyes felkeresést. És köszönöm, hogy nem fogadták el bérlőnek, nem tűnik egyszerű esetnek… „
Kezdte a néhány napja küldött emailjét az ingatlan tulajdonosa. Az ilyen bérlők pszichológiája leggyakrabban egyetlen egy téves bérlői feltételezésre épül. Azt gondolják, hogy egy albérletet üresen hagyni csak és kizárólag veszteséget jelent az ingatlan tulajdonosának. Tipikus bérlői alkupozíció, hogy ha x hónapig üresen áll a lakás, akkor már ennyit és annyit veszíthet vele a bérbeadó. De a bérbeadás nem csak a bérleti díjról szól. Ezt felejtik el a bérlők, főleg a trükkösebbek.
A bérlőket nem a boltok polcairól választjuk ki, akik utána a bérleti szerződést gépként tartják be és mindenben szófogadóak és jóhiszeműek. Az emberi gonoszság és rosszindulat a trükkös bérlőkre gyakrabban jellemző. Ők a renitens bérlők, akik csak bekerülni akarnak egy lakásba, onnantól kezdve a szerződés nem nagyon érdekli őket. Ilyen bérlőnek senki sem akar kiadni. Ha tudná, hogy ilyen, nem engedné be a lakásába és nem kötne vele szerződést. Inkább hagyja üresen állni, mintsem állatkertet csináljon a lakásából. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni és nem lehet sohasem egy pillanatra sem elfelejteni annak, akinek bármilyen köze is van az albérletpiachoz. Könnyen bajba kerülhetünk, ha tényleg csak és kizárólag a pénz motivál minket. Aki még nem égette meg magát, mert már egy jóideje nem cserélt bérlőt, vagy éppen szerencséje volt, most csak legyint, hogy túlzás minden félelem. A trógereket egy „ötödikes” is kiszúrja. Igen ám, csak itt már nem szedett-vedett emberekről van szó, hanem olyanokról, akik szerveznek, terveznek, gondolkodnak és akár kapcsolati hálójuk is van ahhoz, hogy minél hamarabb elérjék azt, amire annyira vágynak. Itt mi is történt? A tulajdonos elmondja:
„2017. szeptember 29-én, szombaton délután 2 óra körül csengetett be, amikor utazott haza autóval Budapestről _________ra (elmondása szerint). Nála volt, megmutatta az interneten lekért telekkönyvi kivonatot, amelyen rajta volt a cím. „
Mint látható vagy ő vagy valakije jól ismeri az online földhivatali adatszerzési lehetőséget. Kell hozzá egy ügyfélkapu és akár ingyen is lekérhetünk tulajdoni lapokat. Hogy a lakás ajtó számát már a lakásnézésnél jegyezte fel, vagy később kiment a társasházhoz újra és kémkedett, azt nem tudni. Azt viszont igen, hogy tudta mit és hol és hogyan keresse és még el is ment a tulajdonos állandó magyar lakcímére. Azt innentől már tudjuk, hogy sikerrel nem járt.
De képzeljék a történet itt még nem ért véget. A hirdető tisztában volt vele, hogy „helyzet” van a lakás körül. Ha a bérlő ilyen messzire képes volt elmenni, ennyi időt és energiát beleölni az ügybe, akkor az még nem fog leállni. Nem is kellett sokat várni. Ilyenkor már nem ő jelentkezik, hanem megbíz valakit, hogy folytassa a kémkedést, hát ha másképp el tud jutni a tulajdonoshoz, akit az állandó lakcímén nem talált. Ez lehet ismerős, barát, de nem olyan ritkán egy ingatlanos. Itt az utóbbi történt. A szám egy ismert franchise hálózat irodavezetőjéé volt. Az érdekes és feltűnő az volt benne mindjárt, hogy az ingatlaniroda egy nagyon-nagyon távoli kerületben volt a kiadó lakástól. Annyira távolira, hogy onnan senki sem kereshet kiadó lakást, ha ott dolgozik. Tehát nem az volt a gyanús, hogy ingatlanos, hanem, hogy a munkahelyétől ennél távolabbi albérletet már nem nagyon találna Budapesten.
Az albérletben élés egyik előnye a mobilitás. A bérlők előszeretettel költöznek úgy, hogy a munkahelyük kényelmesen megközelíthető legyen. A lakás hirdetője kíváncsi volt, éppen volt találkozó megbeszélve a lakásnál, így odaszervezte az ingatlanos kollégát. 5 óra alatt az ingatlanos kolléga megkeresése után már a lakásnál is volt. Nem kellett nagyon várnia, szinte azonnal megnézhette a lakást. Ennek ellenére feltűnően úgy érkezett, mint aki tudja, hogy hová jön és kivel fog találkozni. Feldúlt volt, mogorva, dühös, az a fajta „emberölő” tekintet és hangnem fogadta a hirdetőt. A hirdető már érezte, hogy baj van, mert volt már néhányszor hasonló helyzetben – hogy ez az ingatlanos nem magának keres lakást, hanem egy elutasított bérlőjelölt nevében érkezett. Azért ennyire ingerült, feszült, arrogáns. Szinte minden szava és mondata csíp, rúg, vág. A tekintete öl, a levegő körülötte meg fullasztó. Sem ingatlanosként, sem pedig bérlőként vagy vevőként így nem megyünk el lakást nézni. Akinek rossz napja van, problémái vannak, az akkor ne nézzen lakást. Orbitális hiba. Így már itt megbukott ingatlanosként és „magánemberként” egyaránt a kolléga.
Oka nem lehetett semmi ilyesmire, mert 5 óra alatt a lakásnál volt. Egyébként látványosan nem is érdekelte a lakás, amire számított is a hirdető. Nem is provokálta az ingatlanos kollégát a szokásos bérlőkhöz intézendő kérdésekkel, aki mit sem tudott arról, hogy a hirdető gyanakszik. Hagyta, hogy kibontakozzon a kolléga, akit mit ad isten, elsősorban a tulajdonos érdekelte, hogy miért nincs jelen, jelen van-e a szerződéskötésnél, vele kötik-e a szerződést, neki fizetnek-e. Összefoglalva kb. azt akarta tudni, hogy „Hol van a tulajdonos ebben a történetben?”. Amikor megtudta, hogy sehol, mert a lakás hirdetője a lakás bérbeadója egyben, mert a tulajdonos nem él életvitelszerűen Magyarországon, akkor már egyre kellemetlenebb lett számára a helyzet. A hirdetőt, a hirdető céget és a bérlőválasztást illette megjegyzésekkel. 5 óra alatt ő már mindent tudott a hirdetőről és a cégéről és még azt is, hogy a lakást régebb óta hirdetik. Pedig kellemes és gyors kiszolgálásban volt része, azonnal megnézhette a lakást és egy szó sem esett arról, hogy ő ki szeretné venni az albérletet. Képzeljék el, egy mondatot nem mondott, hogy igen, ki szeretnénk venni a lakást, akkor most mi a teendő. Ehelyett flegmán és lekezelően azzal indított, hogy tudja majd a hirdető dönt, ha ő visszaszólna. De nem állt le, teljesen bepörgött a nyelve. El is hangzott a bűvös megjegyzés, hogy megéri a tulajdonosnak inkább üresen hagyni a lakást, miközben előtte még arról beszélt, hogy ez a legelső lakás, amit megnéz. Most kezdtek nézelődni, kotyogta el véletlenül, de őt már a tulajdonos bevételei „aggasztják”.
Ha most kezdtek el nézelődni honnan tudja mióta hirdetik a lakást? – költői kérdés merülhet fel most minden olvasóban, aki még hinni akar az ingatlanos kollégának. Ezt hívják ellentmondásnak vagy egyszerűen zavarba ejtő őszinteségnek, amikor vannak a mondatokban féligazságok, de attól még egy mondat sem igaz, ami elhagyja az ember száját. A hirdető a lakásbemutatás után negyedórával írásban (az ingatlanos kolléga magán email címén, amin abban az 5 órában már váltottak néhány emailt is) tájékoztatta a kollégát, hogy valahol megállt parancsoljon az ilyen rosszindulatú megkeresésnek:
„Bizonyára nem magának nézte a lakást, ha ezt a __ irodát vezeti https://________________.Kérem, hogy feleslegesen ne pazarolja a bárátaira az idejét.
A tekintete és a viselkedése mindent elárult, hogy már egy elutasított bérlőjelölt érdekében jött el. Nem a mi üzleti politikánk érdekes, hanem az ilyen emberek, mint Ön és a barátai.
További jó munkát kívánunk! „
Nem lenne tisztességes, ha a választ nem osztanánk meg. Továbbra se felejtse el senki, hogy a hirdetésre jelentkezés és a lakás megnézése között 5 óra telt el. A lakásbemutatón az ingatlanos kolléga azonnal támadó volt, a viselkedése elárulta a rosszindulatú szándékait az első másodperctől kezdve és egyetlen egyszer sem mondta azt, hogy a lakást ki szeretné bérelni. Az csak hab a tortán, hogy ahol dolgozik és ahol a lakás van, ott ő bérlőként nem is nézelődne, mert még autóval is bő 1 óra út lenne (jó közlekedési viszonyok mellett) a munkahelye. A magyarázkodása ennek megfelelően hiteltelen is:
„Segítek megfejteni a rejtélyt! Igen, egy ingatlanirodát vezetek. Ha ezt el akartam volna titkolni, nem a saját telefonszámomat és nevemet használtam volna. Saját részre keresünk lakást a párommal, aki velem volt ma délután, ugyanis bármilyen hihetetlen, annak ellenére, hogy egy ingatlanirodát vezetek, nekem is laknom kell valahol.
Az én tekintetem és a viselkedésem a cégükről kialakított véleményemnek és az Ön szakmai hozzáértésének következményeképp alakult úgy, ahogy. Az pedig abszolút alátámasztja a korábbi véleményemet és Önt is elgondolkodtathatná, hogy rögtön egy korábbi, elégedetlen ügyfél bosszúját látja egy szimpla lakásnézésben! Annál még az én időm is drágább, hogy efféle gyerekes és teljesen értelmetlen módon használjam.
Sok sikert a lakás kiadásához!”
5 óra alatt megnézhetett egy kiadó lakást, de ő úgy érkezett oda, hogy ha valaki ölni tudna a szemével és a hangjával, akkor a hirdető már nem élne. A hirdető az ingatlanos kollégát megnyugtatta, hogy azelőtt gyanús volt a hirdetésre jelentkezése, mielőtt a hirdető visszahívta és időpontot egyeztetett vele:
Attól, hogy leírja, még nem lesz igaz. Előre tájékoztattak, hogy ___-s a szám. Már ennek tudatában hívtam vissza és kértem, hogy küldjön emailt. Alapesetben erre csak úgy válaszolok, hogy nem működünk együtt. De itt érdekes volt, hogy egy ______ irodavezető mit akarhat a __. kerületben a hihetetlenül gyanús .com-os üzenet után. Gyorsan kiderültek a szándékai.
Minden jó, ha jó a vége. Az ingatlanos kolléga előtt ott járt érdeklődő megfelelő bérlőnek tűnt és már folyik a szerződéses egyeztetés. Ő nem volt támadó, pedig ő előre egy nappal egyeztetett időpontot. Ő nem csak elmondta, hanem ki is mutatta, hogy a lakást ki szeretné bérelni és családi okok miatt maradna a környéken, mert az adott kerülethez kötődik és a munkahelye is a közelben van.
Az, hogy manapság több hónapot, jelen esetben 2 hónapot, várni kell egy megfelelő bérlőre, az egyáltalán nem meglepetés. Inkább álljon üresen a lakás, legyünk nagyon óvatosak és vigyázzunk a lakásunkra, nem kell abból mindenáron pénzt csinálni. A bérlő nem attól bérlő, mert annak tartja magát. A bérlő attól bérlő, hogy egy bérbeadó azt gondolja róla, hogy tényleg az.
Kép: Instagram (Megjegyzés: a link már nem elérhető)
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
