A lakáspiacon hatványozottan igaz az, hogy ami jó nekünk, az még nem biztos, hogy jó másoknak. Az is különösen igaz, hogy ami jó másoknak, az egyáltalán nem biztos, hogy jó nekünk. Ami ösztönzi az építést, az nem biztos, hogy ösztönzi a vásárlást. Ami segíti a lakáskiadást, az szintén nem feltétlenül támogatja a lakásbérlést. Ha egy országban a lakásvásárlásnak van hagyománya, akkor a lakásbérlés nem biztos, hogy divatba tud jönni, periférián maradhat. Ha egy országban a lakásvásárlást támogatják, azzal együtt bizony egyre inkább leépíthetik a bérbeadást. A bérlőkből lesznek a vásárlók. Sőt, ha már a bérlőkből bérlők sem lesznek, hanem mindjárt lakásvásárlóként lépnek piacra, akkor pláne űr maradhat utánuk.
Három éve tereli ki az állam a nagyvárosokból az embereket
Ne béreljenek, ne vásároljanak és ne éljenek nagyvárosokban – üzeni az állam. Az állam minden eszközzel él, hogy a nagyvárosi lakáspiac ne főszereplője, hanem mellékszereplője legyen az ingatlanpiacnak. A kisvárosok és falvak lakáspiaca évről évre egyre erősebb, az irány egyértelmű . Hol van a kritikus méret, aminél a nagyvárosi ingatlanpiac jelenleg ismert struktúrája átalakuljon? Magyarországon az otthonteremtést támogatják, nem a lakásbefektetést, a lakáskiadást. A nagyvárosi ingatlanpiac súlytalanná tétele -állami eszközökkel – egy rendhagyó lakáspiaci folyamat része.
Fejlett lakáspiaccal rendelkező országokban csak azt hívják otthonnak és otthonteremtésnek, amit saját maguknak vásárolnak és építenek az emberek
A valamilyen céllal épült ( = purpose-built ) lakóingatlanokat nem hívják otthonnak. Élesen megkülönböztetik az otthonépítést és otthonvásárlást a spekulatív lakásépítésektől és lakásvásárlásoktól. Nálunk csak az állam kezdte el megkülönböztetni, sem a KSH sem az MNB, de még a lakáspiac szereplői sem tartanak ott fejben, ahol az állam! Fejlett lakáspiacokon nem szitokszó a spekuláció. Kifejezi azt a bizonytalanságot, amit nálunk nem szeretnek nevén nevezni például a kiadásra vásárlók ( = buy-to-let ). Mi azt hisszük még ma is, hogy a nagyvárosi bérlők kereslete végtelen. Mi azt gondoljuk, hogy az új építésű (valamilyen céllal) épült társasházi lakások kereslete is végtelen. Ezek mind a nagyvárosi ingatlanpiacokhoz kötődnek, miközben a nagyvárosokból a vevők és a bérlők folyamatosan költöznek ki vagy eleve már be sem költöznek. Három éve tartó erős és a lakáspiacot masszívan meghatározó folyamatról beszélünk.
Az állam trójai falóként belépett a lakáspiacra 2015-ben – valószínűleg már mestertervét korábban kidolgozva – és alapjaiban változtatta meg, rendelte alá céljainak
A mesterterv nem kivitelezhető a nagyvárosokban, de láthatóan a vevőket sem zavarja, hogy a nagyvárosokon kívül telepedjenek le. Megfordította az urbanizációs folyamatokat az állam és egyre inkább felerősíti azokat. Közben olyan megtévesztő eszközökkel élt, mint az 5% lakásáfa, ami a spekulatív kínálatra hatott, nem az otthonteremtő keresletre. Megtévesztette az állam a valamilyen céllal lakásvásárlókat is, mert ők is azt hitték, hogy a magyar nagyvárosok lakáspiacánál nincs biztonságosabb lakáspiac. Minden vevő és minden bérlő ott koncentrálódik – gondolták az állami beavatkozás után is. Közben egyre inkább dekoncentrált magyar lakáspiacról beszélhetünk, ahol nem jó ötlet bérlőnek lenni, ezzel együtt egyre kockázatosabb bérbeadóvá válni.
Az állam megtéveszti a lakáspiacot a nagyvárosi lakásárak stimulálásával, ami a trójai faló hatás egyik igazán ügyes és látványos trükkje. Ösztönzi a lakásspekulációt – a valamilyen céllal építést és vásárlást – a tulajdoni lapokon ( = papíron ) realizálva az árnövekedésben rejlő lehetőségeket. A nagyvárosi lakáspiacot mindennél jobban érdekli a magas lakásár.
Az állam zseniálisan taktikus és használja ki a nagyvárosi lakáspiac szereplőinek a gyengeségét
A magyar nagyvárosokban a lakásárakat nem a lakások otthonteremtő értéke és a mögöttük lévő otthonkeresők száma határozza már meg, hanem a lakások képzeletbeli hasznosíthatósága ( = mennyi pénzt lehet csinálni egy lakással). A nagyvárosok lakáspiaca már a valamilyen célból vásárlók és építők kénye-kedve szerint működik, ami az állami lakáspolitika végrehajtását segíti. Ez a fajta lakásértékelés még fel is gyorsítja a nagyvárosból kiköltözést és még inkább elveszi a kedvét az embereknek, hogy oda akár bérlőként beköltözzenek. Fontos, hogy nagy legyen a nagyvárosokkal szemben az országos ellenszenv. A nagyvárosi lakáspiacok tűnjenek csak gőgösnek, kapzsinak, embertelennek és gátlástalannak.
A nagyvárosi lakáspiac lehet önmaga ellensége, saját karaktergyilkosa, szereplőinek hitelességét nem az állam, hanem saját maguk rombolhatják
Az állam militarista stratégaként úgy gyengíti a nagyvárosi lakáspiacokat Magyarországon, hogy ehhez még óriási tapsot, ovációt és gratulációt is kap. A nagyvárosokat egyébként is társadalmi sztereotípia utálni. Zsigerből meg lehet vetni a fővárost vagy bármelyik megyeszékhelyt megbélyegezni, hogy élhetetlen. A kisvárosi és falusi idillre fel lehet építeni a lakáspolitikát. Ennek viszont számolni kell a következményeivel is. A nagyvárosi otthonok és bérlés helyett előtérbe kerül az ingázás.
Minek beköltözni a nagyvárosokba, ha azon kívül sokkal könnyebb az otthonteremtés és még államilag támogatott is?
A társasházépítők, az ingatlanközvetítők, bankok, lakáshirdetési oldalak és gyakorlatilag az ingatlanpiac minden szereplője a nagyvárosi ingatlanpiacra van berendezkedve. De még ők sem érzik trójai falónak a lakáspiac „államosítását”, ahol már nem piacgazdaságról beszélhetünk, hanem egyértelműen az államgazdaság irányába indultunk el.
Az ingatlanpiacnak az állam már nem csak szabályzója, hanem valódi és egyben a leghatalmasabb és legbefolyásosabb szereplője
A kisvárosokban és falvakban nincs szükség nagy társasházépítésekre, nincs szükség ingatlanközvetítőkre, nincs szükség pénzügyi szolgáltatók piaci versenyére, nincs szükség ingatlanhirdetési oldalakra, nincs szükség bérbeadókra sem. Az állam tervez, szabályoz, végrehajt és finanszíroz is egyben. A nagyvárosi lakáspiac, a nagyvárosi lakástulajdonosok – legyenek otthonteremtők vagy spekulatív, valamilyen céllal ingatlant birtoklók – már nem az állam barátai többé. A nagyvárosi lakáspiacok egyre inkább magukra maradnak a „vidéki idillhez” képest viszonyított magas lakásáraikkal és törékeny méretű, torz, egyenlőtlen piaci viszonyok között működni képes szereplőkkel. Ez az ország tényleg nem nagy. Bármelyik nagyvárostól lehet olyan távolságra élni, hogy még dolgozni, kvázi élni lehessen abban a nagyvárosban.
A nagyvárosok lakáspiaca nem érezheti magát többé biztonságban csak azért, mert ott koncentrálódnak a munkahelyek és a szolgáltatások
Egy ország lakáspiacánál az a mérvadó, hol koncentrálódnak a vevők, kiből és hol lehet bérlő például. Magyarországon már az is számít, hogy az állam hová irányítja a vevőket és milyen eszközökkel támogatja, hogy valakiből ne bérlő legyen vagy ne sokáig maradjon az. A nagyvárosokon kívüli ingatlanpiacban látja az állam az otthonteremtés gyors és egyszerű lehetőségét. A nagyvárosok – félreértve a lakáspiaci folyamatokat – az állam megtévesztő lakáspolitikai eszközeit beépítik csak az áraikba, abban a vak hitben, hogy a vevők és a bérlők is a nagyvárosi életet keresik.
A vevők és a bérlők az állam iránymutatása és támogatási rendszere alapján hoznak már döntést a lakáspiacon, a lakáspiaci szereplők szava, érdeke és céljai az államéval szemben semmit sem érnek
A magyar lakáspiac szereplőinek és szolgáltatóinak a kilátásai soha nem lehetnek jobbak, mint a nagyvárosi lakáspiac kilátásai. Nekik nem osztanak lapot a „vidéki idillben”. Vegyük észre, hogy egyébként is könnyen az állami családpolitika ellenségeivé tehetők, mert ők csak a lakásáremelkedésben érdekeltek, a vevőkön és eladókon, a banki hiteleken nyerészkednek csak, felesleges szolgáltatásaikkal megdrágítják az otthonteremtést, lásd pl. nagyvárosi lakáspiacok családok számára elérhetetlen lakásárai. Nem is tudják milyen következményei lehetnek, hogy másról sem tudnak beszélni és mást sem látnak már évek óta, csak a nagyvárosi lakásárakat, nem veszik komolyan a nagyvárosokon kívüli lakáspiacot. Itt az idő észrevenni a változás szeleit a magyar lakáspiacon. Az állami lakáspiacon az állam az úr.
Kép: Ingatlanműhely
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
