Az albérletpiacunk kezdetleges, gyerekcipőben jár még, több évtizedes és elavult „bérbeadási stratégiák” alapján működik. Ha valaki ki akar adni egy lakást, az első kérdés, amivel szembesül, hogy üresen tegye vagy berendezve. Aki berendezi, azért teszi, hogy magasabb bérleti díjon adja ki. Ki is kalkulálja, hogy a bérlő 1-2 év alatt fizesse ki neki a berendezést.
Közben a kérdés ennél jóval árnyaltabb, amivel időszerű lenne komolyabban foglalkozni. Induljunk ki abból, hogy a bérlő nem akarja megvenni a bútort a bérbeadótól, a bérbeadó meg nem is akarja neki eladni. Így a berendezett lakás = magasabb bérleti díj nem biztos, hogy működőképes képlet az albérletpiacon. A lakás berendezése a lakás bérbeadását segítheti vagy éppen hátráltathatja. Bérbeadóként jobb ha tudjuk, hogy nem mindegy hogyan rendezünk be egy lakást és azt is, hogy egyáltalán nem biztos, hogy előnyös minden lakás berendezése.
Nézzük meg azt, hogy mikor érdemes berendezésben gondolkodni. Előfordulhat ugyanis, hogy a lakásunkat üresen nem bérlik ki. Idővel kiderülhet, hogy azért mert nincs berendezve.
Milyen lakásokban lehet releváns opció a berendezés?
Kisebb és központi elhelyezkedésű lakásoknál. A kicsi belvárosi lakásokat, mint például garzonok jóval többen keresik berendezve. Ezek azok a lakások, ahol a bérlők nem akarnak leélni egy életet, így mindig olyan bérlők választják, akik átmenetileg gondolkodnak benne, nem is régóta bérlők. A kicsi, berendezett belvárosi lakások tipikusan az első lakást bérlők terepe tud lenni.
A lakás mérete és elhelyezkedése döntő lehet a berendezést illetően. Minél inkább távolodunk a belvárostól és minél inkább nő a lakás mérete is, annál kevésbé van értelme egy lakás berendezésének.
A belvárosi részeken a nagyobb méretű lakások berendezése már például nem annyira egyértelmű, mint a kicsiké. A nagyobb belvárosi lakások már jók irodáknak is, ahol fontos, hogy üresen adják bérbe. Sőt a nagyobb és élhető belvárosi lakások csábíthatják az olyanokat is, akik a belvárosban akarnak élni.
Az olyan bérlők, akik tényleg hosszútávú bérlésre rendezkednek be, vannak saját bútoraik, nagyobb háztartási gépeik, például hűtő, mosógép.
A lakás mérete az albérletpiacon is meghatározza a rá jelentkezőket, nem csak az eladó lakások piacán. Egy eladó garzont is kezdő lakásnak áruljak, első lakást vásárlóknak. Eggyel komolyabb már a kétszobás lakások piaca, aminél jóval hosszabb távon képzelik el a vásárlók a jövőjüket. Így vannak ezzel a bérlők is. A háromszobás lakások pedig már a családi otthonok, ami akár végállomás is sok bérlő és sok vásárló számára is.
Az egyszobás lakástól a háromszobásig a berendezés előnyei csökkennek az albérletpiacon.
Kétszobás lakásoknál, főleg a belvárosi elhelyezkedésüknél inkább előny lehet a berendezés, addig elhagyva a belvárost már egyre kevésbé. Háromszobás belvárosi lakásoknál már a belvárosban sem feltétlenül ajánlott a berendezése, de külsőbb részeknek szinte csak hátrányt jelenthet. Egy városban az is gyakori jelenség, hogy a hosszú távon bérlők nem a város belvárosi részén akarnak bérelni, hanem elindulnak kifelé, ahol üres lakásokat, házakat bérelnek.
A külsőbb városrészekben lévő kislakások, garzonok már üresen is jóval kiadhatóbbak, mint a belvárosban. A külsőbb városrészeken élők, ott bérlők, jóval nagyobb százalékban bérelnek üres lakásokat, hogy azokat ők saját maguk rendezhessék be.
– Ha egy adott környék adott bérlői keresletének nem felel meg a lakásunk azt onnan fogjuk tudni, hogy számunkra nem megfelelő bérlők jelentkeznek és vagy igen kevés számú jelentkezővel fogunk csak találkozni.
– Ha egy bérbeadó lakás kiadása elhúzódik, gyakran a bérleti díjban látják a problémát. Általában elkezdik csökkenti, nagyon ritka esetben növelni. (Egyszer majd talán ennek a pszichológiájával is foglalkozunk külön).
– Óvatosan csökkentik a bérleti díjat. Ha nincs eredmény, akkor egyre drasztikusabban. Esetleg egy idő után jön a pánik, hogy nem akarják kivenni a lakást. Ez ugyan úgy igaz lehet üres és ugyan úgy berendezett lakás esetén.
– Ha korrekt a lakás ára – ez egy kardinális kérdés – akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem a bérleti díjjal van a gond.
Ezt most azért járjuk ennyire körbe, mert ha nem értjük meg az albérletpiac reakcióit, akkor hibás döntéseket hozhatunk. A bérleti díj csökkentése nem feltétlenül segíti a lakás gyorsabb kiadását, ha az ára egyébként korrekt. Ha lakásnak az a baja, hogy üres, akkor be kellene rendezni. Ha az a baja, hogy be van rendezve, vagy ahogy be van rendezve, akkor jobb ha üressé tesszük.
A berendezett lakások nem is olyan ritkán kényszerből vannak berendezve, olyan holmikkal, amik „majd a bérlőknek jók lesznek”. Az össze-vissza, minden koncepció nélkül berendezett lakások szintén lassíthatják a kiadást. Tévhitből, csak azért ne csináljunk lomtárat egy lakásból, mert azt hisszük, hogy berendezve – jelentsen az bármit is a bérbeadó szerint – jobban és nagyobb áron kiadható. Könnyen kiadhatatlanná teheti a bérbeadó a lakását, ha berendezi és akkor is ha rosszul rendezi be.
Ha egy lakás berendezésében gondolkdonunk, gondoljuk meg kétszer
Csak azért ne rendezzünk be egy lakást, ha csak a magasabb bérleti díj reményében tesszük – mert az egyenes út a lakás túlárazásához – hanem azért, mert tisztában vagyunk a környék jó bérlőinek igényeivel (Megjegyzés: jó bérlőket keresünk bérbeadóként, a rossz bérlők igényeivel nem foglalkozunk).
– Ha berendezünk, minden legyen új, ne használjunk használt bútort és gépeket. A berendezés és minden műszaki cikk gyorsan elavul és elhasználódik, ami nem feltétlenül a bérlők hibája. Semmit sem az örök életnek terveznek.
– A berendezett lakásoknál számolnunk kell az avulás miatti javítások és cserék költségével is. Ha például egy hűtő vagy mosógép tönkremegy, bérbeadóként nincs jó üzenete annak egy bérlő felé, ha azt mondjuk, hogy nem javítjuk és nem cseréljük, oldja meg a bérlő úgy ahogy akarja.
– A berendezett lakásoknál így ne nagyobb bevételekkel számoljunk, hanem inkább nagyobb költségekkel hosszabb távon.
Igazi konfliktusforrás tud lenni egy berendezett és felszerelt lakás az albérletpiacon. A bérleti szerződésben ezt jobb ha előre tisztázzuk a bérlővel, hogy ki és miért felelős, illetve számoljunk az rendeltetésszerű avulással és feleslegesen ne hibáztassuk a bérlőt, mert elhasználódik az, amit napi rendszerességgel használ. Ha nem szívesen rendezzük be a lakást bérbeadóként, ablakon kidobott pénznek érezzük, akkor még véletlenül se rendezzük be és főleg ne rosszul. A lakás berendezése nem „befektetés”, hanem elszámolható költség az adóbevallásban.
Kép: Instagram
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
