Azt tudjuk, hogy mennyi gyerek születik a lakáspiac állami stimulálása után, de azt nem tudjuk, hogy mennyi nem születik meg pont emiatt. Lakáspiaci befolyásolástól demográfiai fordulatot várni szakmailag és minden értelemben több, mint egyszerű kockázatvállalás. Nézzük meg sorban, hogy mit tudhatunk eddig olyan nyilvánvaló lakáspiaci jelenségekről, amit mindnyájan megéltünk, de lehet, közben annyira nem is tudatosult bennünk.
Annyit biztosan tudunk, hogy 2014 után a költségek nőttek meg a lakáspiacon
A lakásárak, az építőanyagok, a telkek ára, egy ház építése, egy lakás felújítása, különböző szakmunkák ára mind elszálltak. A lakáspiacon a kereslet el is maradt a várttól. Hiába a sok mellébeszélés, kevesebb családi ház épül, kevesebb társasház épül, kevesebb a felújítás és kevesebb lakást adnak-vesznek, mint azokban az időkben, amihez az elmúlt éveket, vagy akár a jelent hasonlítani szokás.
Mindezekhez még az is hozzátartozik, hogy kevesebb gyereket vállalnak statisztikai bűvésztrükkökkel, és úgy teljesen valóságosan és kézzel foghatóan is.
A jelenlegi lakáspiaci jelenséget nevezhetjük minden értelemben egy lufinak, mert a jelen (kvázi szülők) és a jövő (a gyerekek) vásárlói negatív válaszokat adnak a lakáspiac impulzusaira.
Ezt az egyensúlytalanságot, lakáspiaci feszültségeket az állam is érzékeli, amit az általa vezérelt hitelezés, az eladósodás ösztönzésével kíván enyhíteni
Bár tisztában lehet a modern világ azon tapasztalatával, hogy egy társadalom minél inkább el van adósodva, ott egyre inkább csökken a gyerekvállalási hajlandóság. Ezért próbálja meg a hitelterheket a vállalt gyerekek számának növelésével csökkenteni. Bizonyos összegű hitelelengedés például, vagy egy állami „gyorskölcsön” vissza nem térítendő (= ajándék) is lehet, ha három vagy több „új” gyereket vállalunk.
Amit az állam ad pénzt, a piac beépíti valamilyen módon. Ha nem a lakásárakban, telekárakban, akkor megjelenik az építőanyagokban és munkadíjakban.
Az ingatlanlufit az állam egyelőre tovább fújja
Amiben talán még az a legérdekesebb, hogy 2008-ban nem volt ingatlanlufi Magyarországon. 2004-2008 között az ingatlanárak alig változtak, a lakbérekkel sem történt szinte semmi. Sokkal nagyobb élet volt az ingatlanpiacon, nem volt gond a telekárakkal, az építőanyagokkal, a munkaerővel vagy a munkaerőköltséggel. A lakáspiac úgy tűnt egyensúlyban van, mert a hatalmas kínálat hatalmas kereslettel találkozott. Mondhatnánk úgy is, hogy nem panaszkodott senki, nem kiabált állami segítségért, nem siránkoztak a lakásáfa miatt és még sorolhatnánk. A piac működött.
A méreg akkor a devizahitelezés volt. A devizahitelezés viszont nem a lakásárakat, a lakbéreket, a telekárakat, az építőanyagok árát, a felújítási költségeket, a szakmunka árát mérgezte vagy fűtötte. Nagyon különleges ebbe, így utólag belegondolni, kimondani és leírni. Akkor hitellufi volt Magyarországon, ami mögött pont úgy ott állt teljes vállszélességgel az akkori MNB, az akkori állam, az akkori pénzügyi és üzleti élet is. Azt se felejtsük el, hogy a devizahitelezés „torz”szülöttje az úgynevezett pénzügyi tanácsadás, a hitelközvetítés is. Sok „mai öreg róka”, a devizahitelezésből szedte meg magát és „ma is osztja az észt”.
A mai lakáspiacon pont az államtól félnek a legkevésbé a szereplők , hangsúlyozva újra és újra, hogy az (állami) hitelezés milyen egészséges és biztonságos
Családpolitika és lakáspolitika néven az állam a demográfiai cél érdekében tehet egyelőre bármit, ingatlanlufi lesz belőle.
Az ingatlanlufi nem egyenlő a lakásárak egészségtelen szintjével, az annál sokkal több és pont ez benne a valódi kockázat.
Az európai demográfiai folyamatokat elnézve a magyar helyzet nem kirívó. A gyerek nélküli háztartások száma döntő. A gyereket vállaló háztartások között pedig (sors)döntő az 1 gyerekes család. Az állam a gyereket vállaló háztartások miatt vállalhatja az ingatlanlufi minden kockázatát. Jelenleg azt hiheti, hogy kézben tartja a folyamatokat a bankokon keresztül, beleértve az MNB-t is.
Az egyébként a magyar lakáspiacról tudható, hogy a gyerekeknek nagyon nagy hatása van rá
A gyerekvállalás önmagában növeli a lakásigényeket, ami a vásárláson, építésen és felújításon keresztül megjelenik a piacon. A gyerek miatt inkább döntenek a szülők több lakás vásárlásán, takarékoskodnak a gyereknek lakás(ok)ra. Akinek van gyereke, sokkal nagyobb eséllyel lesz lakásfelhalmozó Magyarországon. Ez igaz a nagyszülőkre is. Akinek unokája van, az inkább lesz lakásvásárló vagy segíti az unoka lakáshoz jutását (feltéve, ha itt születik és él).
Ha tehát nem születnek gyerekek, az sokkal nagyobb hatással bír a lakáspiacon, azon kívül is, hogy a kevesebb gyerek eleve kevesebb lakásvásárlót jelent a jövőben. Sokkal kevesebb adásvétel történhet, mert egy gyerek meg nem születése, nem egy adásvétellel, építéssel, felújítással csökkenti a lakáspiacot.
Az állam által gerjesztett ingatlanlufi és az ehhez párosuló negatív demográfiai folyamatok egy különösen kockázatos kombinációt jelentenek ma Magyarországon. Első ránézésre lehet, hogy nem tűnik annyira veszélyesnek, mint egy mérgező hitellufi, de máshogyan is fogja kifejteni a negatív hatásait.
Kép: Instagram (Megjegyzés: a link már nem elérhető)
Statisztika: Eurostat, Megjelenés: 2019. június 1.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
