„…a szűkülő munkaerő-kínálat (amit a potenciális munkaerő-tartalékkal lehet a leginkább jellemezni) nem felel meg a munkáltatói oldalról jelentkező munkaerőigényeknek pl. képzettségi, ágazati, foglalkozási szempontból, vagy azért, mert a munkáltatók nem tudják/akarják az elvárt munkabért megadni. Regionális bontásban sem találkozik a munkaerő-kínálat a kereslettel. Közép-Magyarországon (33,7%), valamint Közép- (26,6%) és Nyugat-Dunántúlon (19,9%) a legmagasabb az üres álláshelyek aránya a potenciális munkaerő-tartalékhoz viszonyítva, azaz itt az országos átlagnál jobb a dolgozni akarók elhelyezkedési esélye, míg az ország keleti régióiban a magas tartaléklétszám kevés álláshellyel párosul. A munkavállalási indíttatású belföldi vándorlás ugyan az utóbbi években némi lendületet vett, de a régiók fejlettségével, munkahelyi kínálatával arányos lakásbérleti díjak, illetve -eladási árak a nagyobb arányú területi kiegyenlítődésnek gátat szabnak.”
/KSH Munkaerőpiaci helyzetkép, 2014-2018 , Megjelenés: 2018. november 19./
A betöltetlen állásokban a lakáspiacnak kulcsszerepe van
Munkaerőhiánynak nevezni a betöltetlen állásokat – egy állandó gazdasági jelenséget – igen teátrális és szentimentális megközelítés, mivel betöltetlen állások mindig vannak:
– 4 évvel ezelőtt a KSH kb. 38 ezer betöltetlen állást tartott nyilván.
– Most, a legfrissebb számok szerint pedig majdnem 87 ezret.
A politikai ambíciókkal rendelkezők mindjárt rávágnák, hogy több mint a duplájára nőtt a betöltetlen állások száma Magyarországon az elmúlt 4 évben, így ez azonnal munkaerőhiányt jelent:
– 2014-ben a KSH szerint kb. 4 150 000 volt a foglalkoztatottak száma. Ez akkor felfelé kerekítve 1%-os betöltetlen állások arányával volt egyenlő.
– kb. 4 és fél millió ember foglalkoztatott ma. Ahhoz viszonyítva a 87 ezer betöltetlen állás azt jelenti, hogy felfelé kerekítve kb. 2% a betöltetlen állások aránya.
Úgy is mondhatnánk, hogy az alkalmazottaknak ma kétszer akkora a mozgásterük váltani, mint 2014-ben volt.
Csak ez nem ilyen egyszerű
Egészen konkrétan nem nagyon lehet itt ugrálni, mert nem biztos, hogy van miért. A munkaerőhiányt ez a 2% nem tudja és nem is akarja kifejezni. A KSH felhívta a figyelmet, hogy egyrészt a betöltetlen állások nem feltétlenül ott vannak, ahol arra égető szükség lenne, másrészt a munkaadók mást keresnek, mint amit a munkavállalók kínálni tudnak, harmadrészt egyre nagyobb problémát jelentenek Magyarországon is az országon belüli bérkülönbségek :
Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy ahol van munka, valaki ma alkalmazásban áll, az nem azt jelenti, hogy könnyedén válthat, mert mondjuk nem elégedett a munkaszerződésével, a munkakörülményeivel, a munkahelyével, a munkabérével. Munkaerőhiányról beszélni ilyen értelemben is nagyon megtévesztő, mert becsapja a munkavállalókat, már akik alternatíva hiányában nem féltik a jelenlegi munkahelyüket.
A munkaerőhiány hangoztatása addig tűnhet megmosolyogtatónak, amíg valaki el nem veszíti az állását ma Magyarországon
Akkor már gyorsan kiderül, hogy egészen mást jelent a betöltetlen állások száma Magyarországon, amikor valaki nő vagy férfi, illetve attól függően is, hogy milyen a végzettsége és a képzettsége, hány éves, legfőképpen pedig az, hogy mégis hol él ebben az országban.
Magyarországon az elmúlt években olyan nagyra nőttek az országon belüli különbségek, amiért gyakorlatilag az országos átlagok nem fejezik ki a területi különbségeket. Kicsi országban élünk, mégis a gazdasági különbségek óriásiak, így az álláskeresők és a jelenleg foglalkoztatottak esélyei sem egyenlőek.
Esélyegyenlőtlenség
Az országos lakáspiaci árak változásáról már egyszer elmondtuk, hogy statisztikailag már igen kényes téma. Valószínűleg még fogunk róla beszélni, mert hamis képet ad Magyarország lakáspiacáról. Most láthatjuk, hogy a nettó bérek esetében sincs ez másképp. 19 megye van Magyarországon, abból 18-ban a nettó bér az országos átlag alatt van. A lakáspiac analógiájánál maradva, a munkabérek sem az országos nettó fizetéseket fejezik ki, hanem egy szűk terület folyamatait. A statisztika torz, ami nem csak a lakásárak változását méri felül, de még a nettó munkabéreket is. Hogy melyik a rosszabb ? – nem tudjuk. Mind a kettő elég káros ahhoz, hogy téves képet adjon Magyarországról, amit egyszerűen félre lehessen érteni és magyarázni.
Lokálpatrióta ország
Már csak azért is, mert köztudottan, mi magyarok nem szeretünk túl messze élni a munkahelyünktől. A KSH egy hónapja jelentette meg a munkaerőpiaci folyamatokról a helyzetjelentését. Abból egyértelműen kiderül, hogy több mint 80%-a a foglalkoztatottaknak 25 km-en belül lakik a munkahelyétől. Ez megerősíti azt a magyar munkaerőpiaci sajátosságot, hogy Magyarország esetében helyhez kötött foglalkoztatottságról beszélhetünk. A munkahely elvesztése Magyarországon – egyénileg és gazdasági értelembe egyaránt – sokkal nagyobb dráma, mert a munkavállaló lakhelye teljes mértékben meghatározza az elhelyezkedési esélyeit.
A magyar foglalkoztatottság legnagyobb kockázatáról beszélünk, ami minden esetben ki van szolgáltatva a helyi adottságoknak. Ha egy termelő vagy szolgáltató vállalkozás bezár, az településenként, megyénként és régiónként is egészen mást jelenthet. De nem csak a távolság számít, hanem az idő is, ami alatt a munkahelyre beérünk. Nagyon érdekes, hogy minden magyar munkavállaló félóra alatt be akar érni a munkahelyére, de maximum 1 óra utazási időt szán rá. Ez megint azt jelenti, hogy a munkaerő teljesen ki van szolgáltatva annak, hogy félórára vagy legfeljebb egy órán belüli utazással mennyi olyan munkahely van, ahová otthonról be tud járni és a képzettségének is megfelelő.
Nem véletlen, hanem valódi kockázat, amikor a KSH éppen arról beszél, hogy a megyék felében már nőtt a munkanélküliség 2018-ban, amíg a másik felében csökkent
Ezt országosan lehet úgy kommunikálni, hogy csökken a munkanélküliség, miközben az ország felében igenis nő.
A magyar munkaerőpiacról országosan, átlagokban beszélni legalább annyira udvariatlan és tisztességtelen, mint magáról a magyar lakáspiacról. Tudomásul kell venni, hogy ez már nem az átlagok országa, hanem sajnos a különbségeké.
Nekünk, magyaroknak, az ingázás még mindig azt jelenti, hogy 50 km-en belül és legfeljebb 1 órányi távolságra legyen oda-vissza a munkahelyünk
Ingázunk és nem igazából a több pénzért, hanem a képzettségünknek megfelelő munkahely miatt. Ha van a családunkhoz közelebb munka, akkor inkább azt fogjuk elvállalni és nem megyünk messzebb csak a magasabb fizetésért. Ez a munkavállalói preferencia megint egy kockázat, egy sajátságos magyar munkaerőpiaci kockázat, amit sok cég használ ki, amelyik kitudja.
Az milyen érdekes, hogy a külföldi bérkülönbségek miatt hangosan felemeljük a hangunkat, hogy bezzeg „Nyugaton”, amikor Magyarországon belül sem feltétlenül indokoltak a bérkülönbségek.
Az ellen kellene tenni elsősorban, hogy megszűnjenek az országon belüli méltánytalan bérkülönbségek. A munkáltatók kihasználják, hogy mi magyarok inkább dolgozunk kevesebb bérért, hiszen a családunk fontosabb, hozzájuk akarunk közelebb lenni. A családok évében engedjék meg nekünk azt, hogy kimondjuk, a hangzatos átlagok helyett, talán az országon belüli munkaerőpiaci különbségekről, az esélyegyenlőtlenségről is illene beszélni egy ilyen pici országban, ahol nem csak rabszolgának nézik a munkavállalók többségét, hanem teljesen hülyének is.
Forrás:
– KSH Munkaerőpiaci helyzetkép, 2014–2018
– KSH Fókuszban a megyék – 2018. I–III. negyedév
– KSH Évközi adatok – Munkaerőpiac
Kép: Instagram
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
