”Ahol nem mérik a levegő minőségét, az nem azt jelenti, hogy ott tiszta.”
/Kell egy ház, 2018. január 10./
Legyen ez a mottója ennek a személyes hangvételű kritikának. Nem akarjuk megismételni azt, amit a Nem csak fűtjük, mérgezzük is az utcát figyelemfelkeltő írásunkban megfogalmaztunk. Viszont biztosan hallották már azt is, hogy azért költözik el valaki egy nagyobb városból, mert kistelepülésen jobb a levegő, ott jobb élni és akár felnevelni is egy gyereket. A városból kiköltözésnek sok nő a katalizátora – a kiköltözéseket leggyakrabban a leendő vagy már aktív és egészségtudatos anyukák motiválják – akik féltik a család és a gyerekeik egészségét, aggódnak érte.
A kistelepüléseken nem mérik a levegő minőségét
6-7 hónapig a magyar kistelepülések többségében rosszabb a levegő minősége, mint a világ legszennyezettebb levegőjű metropoliszaiban.
Indul a fűtés szeptember végétől és tarthat április végéig. Nem, ezt nem mi találtuk ki. Nem, nem is mi beszéltünk erről először. De mi biztosan úgy beszélünk róla, ahogy más nem mer. Jelenleg is a drága nagyvárosi ingatlanok és telkek helyett, a kisebb települések felé fordul a többség, ott vásárol, ott építkezik. A csendes gyilkos nem a CO, vagyis a szénmonoxid. Attól sokkal kevesebben halnak meg egy évben, mint a mérgező magyar levegőtől.
Nem szeretnénk relativizálni a CO-t. Az ellen van riasztó legalább. Szmogriasztó nincs. Ha lenne, állandóan jelezne.
A mérgező magyar levegőtől ezért nem is félünk. Minden mástól viszont igen, hajaj, de még mennyire! Ne finomkodjunk, mert a téma megköveteli, hogy ne egy modoros politikus beszéljen belőlünk. Bel- és külpolitikai acsarkodás, közben meg megöljük egymást szépen csendben.
Polgárháború, élet-halál harc ez is
Ne beszéljünk mellé, mondjuk ki nyíltan és egyértelműen a másik szemébe nézve:
-Megmérgezlek!
-Megmérgezem a szomszédom, a barátaim, az ismerőseim, a családtagjaim, a saját gyerekeim és unokáim!
– Megmérgezek mindenkit, mert nem látom, nem tudom, hogy azt csinálom.
– Lehet érzem, lehet, hogy van egy kis félsz bennem, amikor muszájból – mert nincs más választásom szerintem – úgy mérgezem a levegőt, ahogy azt tilos.
Azzal nyugtatom magam megszokásból, hogy a médiában csak a nagyobb városok légszennyezettségével foglalkoznak, ott mondják, hogy ne menjen ki senki se feleslegesen az utcára, ha nem muszáj. Kisebb települések lakójaként nyugodt vagyok, hogy mennyire szerencsés ember vagyok.
Na jó, zavar a fullasztó és ködös levegő, de hát tél van – mondogatom magamnak megszokásból. Ősztől tavaszig fullasztó a levegő és távolra sem lehet igazából látni. Így nőttem fel és így is fogok meghalni – ez van. A szmog, az fullasztó és a szmog olyan, mint a köd. Rászáll és belepi az egész települést, ahol válogatás nélkül öl, akit csak meg tud ölni, mérgezve mindeközben a túlélőket. Majd ők meghalnak később, életüket megrövidíti a szmog. Évtizedek mérgező levegője azért nem múlik el nyomtalanul. A szmog az nem betegség. A szmog az méreg.
„Átgondolva, hogy mennyire fogyunk és rohanunk a demográfiai katasztrófa felé, a levegő szennyezésével olybá tűnik, mintha ezt még gyorsítanánk is.”
/Nem csak fűtjük, mérgezzük is a levegőt, 2017. február 10./
A légszennyezés hosszú távú következményeit még nem ismerjük eléggé, hogy minden kétséget kizáró kijelentéseket tegyünk. Abban egyetérthetünk – az is, aki elintézi egy vállrándítással, hogy valamiben úgy is meg kell halni és az is, akit ez most már komolyan aggaszt – hogy bizony ez senkinek sem válik az egészségére.
A szmogra különösen igaz, hogy ha nem öl meg, akkor nem megerősít, hanem csak egyszerűen megrövidíti az életünket, rontja az életminőségünket.
Anyukák, leendő anyák, apukák és leendő apák pedig meddővé válhatnak miatta, gyakoribbak lehetnek a vetélések. Magyarországon a meddőség és vetélések olyasvalami, amit még ma is képesek vagyunk vallási alapon megközelíteni. Mindeközben alig tudomást véve arról, hogy nem csak azért nem vállalnak több gyereket a családok, mert anyagi viszonyaik nem engedik, hanem azért sem, mert biológiailag nem is képesek rá. Konzervatív világnézet, tudatlanság vagy tájékozatlanság, amik mind a meddőség és a vetélések körüli nyílt társadalmi párbeszédet ellehetetlenítik Magyarországon.
A légszennyezettségnek ez is egy lehetséges következménye Magyarországon, mondják azok, akik értenek ehhez. Mit mondhatnánk két évvel az origo.hu-n megjelent cikk után? Meddig várjunk még? Tegyük fel a kérdést? Azt a kérdést, amit nem mer senki sem feltenni – mondjuk azért, mert félti az állását.
Öncenzúra helyett kérdezzük meg inkább:
A magyar állam a családokat, a gyerekvállalást tényleg úgy tudná leginkább támogatni, ha a légszennyezést és annak gyerek- és szülőgyilkos hatását komolyan venné?
Most is csak az a téma, hogy milyen mértékben fogják a kistelepüléseket és az odaköltözést vagy a helyben maradást támogatni. Arról szó sincs, hogy a fűtési szezonban tapasztalható magyarölő levegőt hogyan szeretnék élhetővé tenni:
A nagyvárosokon kívüli élethez levegőre is szüksége van ma az odaköltözőknek, ott élőknek, nem csak pénzre – kijelentés nem egy cinikus és arrogáns városi suttyóság.
Elfordítja az állam a fejét egy olyan téma hallatán, amivel sok ezer emberélet megmenthető lenne évente. Az állam becsukja a szemét egy olyan témát olvasva, ami sok ezer születendő gyerek életét veszélyezteti, gátolja meg azáltal, hogy a szülőket meddővé teszi.
Jön a szeretet ünnepe, adventi időszak van, mindenki szeret mindenkit, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, empatikusak és szentimentálisak – közben meg idén is megölt a mérgező magyar levegő mondjuk egy kisvárosnyi magyart és ki tudja hány gyereket mérgezett meg, tett egy életre beteggé, tett már meddővé csak idén.
Ezt folytatjuk 2019-ben és mindaddig, amíg egyszer valahára nem azzal kezdünk el foglalkozni Magyarországon, ami igazán fontos. Tényleg válság van, csak nem olyan, amiről beszélnek nekünk.
Szmogválság van
A láthatatlan ellenségtől félnünk, sőt rettegnünk kellene. Szmoggal minden magyar találkozik napi szinten a fűtési szezonban, maximum nem tudja, hogy szmogban él. A szmog ellen nincs kerítés. A szmog nem világnézet kérdése. A szmog nem legyőzhető választással. A szmog elől nem tud elbújni senki, nem tud elköltözni úgy, hogy közben itt élhessen szmog nélkül. A szmog belepi egész Magyarországot. A szmog a láthatatlan családtagja minden magyar családnak.
Adatok: ksh.hu
Kép: Instagram
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
