Lakásvásárlás, mint slágertéma, média korrekt és megfelel a pozitív jövőképet erősítő állami kommunikációnak is. Lakást venni nagy öröm, boldogság, fontos döntés. Izgalmas életet él bárki, aki lakásvásárláson töri a fejét. Nincsenek olyan túl sokan, 1000 emberből 67 ilyen ember lehet körülbelül ma Magyarországon. Még ennél is kevesebben, akik társasházi lakásban gondolkodnak. A társasházi lakásvásárlásnak merőben más következményei vannak, mint egy önálló családi ház vásárlásnak. A kettő közti különbségről még mindig nagyon kevés szó esik. A lakásvásárlás végeredményét mind a két esetben azzal zárják, hogy boldog ingatlantulajdonsok lehetünk.
A társasházi lakásnál ez annyival egészül ki, hogy egy társasház tulajdonosai leszünk, egy közösségbe fogunk tartozni, amivel leginkább csak a lakásvásárlás után szembesülünk.
Ez egy külön feladatot jelent, egyfajta állandó felelősségvállalást, amit a többség kényszernek él meg. A társasház munkát ad egy lakásvásárlónak később. Állandó munkát, döntéskényszert, konfliktusokat vagy érdekellentéteket, amiket kezelni kell tudni. Kivonni magát senki sem tudja, mert egy társasház életében hozott döntések, helyezetek minden társasházi tulajdonosra egyformán érvényesek lesznek, ha tetszik ez neki ha nem. Ez nem olyan, hogy a lakás tulajdonosa becsukja a lakás ajtaját, akkor ő azzal már mindent elintézett.
Elsősorban társasházat vesz a vásárló és másodsorban lakást egy társasházban. A lakásához a társasházon keresztül vezet az út. Nem tudja kizárni magát a társasház ügyeiből. Sőt akkor lehet csak igazán dühös egy lakásvásárló, amikor azzal szembesül, hogy egy társasház nem is önműködő, azt a társasház tulajdonosai működtetik, és ami még fájdalmasabb, finanszírozzák.
Ha rosszul működik, az általában a társasház tulajdonosainak a felelőssége. Elhanyagolt és elhalasztott karbantartások, takarítás és szemétszállítási gondok miatt előbb vagy utóbb mindenkinek fájni fognak a következmények régebbi házak esetén. Új társasházakban meg a beruházó által önkényesen kiválasztott közös képviselettel szembesülnek a lakásvásárlók, akik önkényesen megállapított társasházi díjakat követelnek az újdonsült társasház tulajdonosoktól.
Arról pedig még egy szó sem esett, hogy egy társasház nem is igazán mindenkinek való élet. Alkalmazkodást igényel, bizonyos kompromisszumkészséget és valamilyen tiszteletet a többi emberrel szemben, akivel kényszerből egy társasházban él.
Ugyanis lesznek olyanok, akik fittyethánynak az együttélés szabályaira és pontosan úgy élnek egy társasházban is, mint ha egyedül élnének benne.
Most képzeljük el, ha egy társasház értékesítésénél a lakóközösség kialakítására odafigyelne a beruházó. Ha nem lenne mindenkinek eladó egy lakás, mert például ő zavaró vagy renitens lakó lehetne.
Van ilyen? Persze, hogy nincsen, mert sem az új sem a régi társasházaknál a közösség ilyen fajta igénye vagy inkább érdeke egyáltalán nem érvényesül.
Milyen érdekes, hogy amikor például kiadásra kerül egy lakás ott a bérlőnek mintaéletet élő embernek kell lenni. Ez szinte íratlan szabály az albérletpiacon. Addig adásvételeknél ennyire már nem számít egy társasházi lakásnál, hogy a leendő új tulajdonos mintapolgár legyen.
Ha van pénze a lakásra, akkor neki eladó és pont. Az eladót hol érdekli az, hogy segíti vagy éppen pokollás teszi egy társasház életét az új társasházi tulajdonos megjelenése. Ilyen szempontból sincs felelősségvállalás a társasházakban, mert ahogy vevőként nem foglalkozunk az egészséges és működőképes társasház fontosságával, úgy sajnos eladóként sem.
Képek: 2017. október 24-én készültek egy budapesti új építésű társasházban és Instagram
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
