Ha felmerül bennünk egy kérdés, akkor válaszokat keresünk rá. Már ha vannak kérdéseink és nem öli ki belőlünk a kíváncsiságot a környezetünk. Aki kíváncsi hamar megöregszik és ne szólj szám nem fáj fejem országa vagyunk. Népi bölcsességek vagy szánalmasan egyszerű agymosás? Bátrak vagyunk, mert feltettünk egy kérdést és mindazok bátrak, akiknek van egy jó kérdésük. Jó kérdések nélkül nincsenek jó válaszok sem, ismételjük az Ingatlanműhelyben 2010 ősze óta, amikor először kezdtünk el hangosan gondolkodni, kérdezni, válaszokat keresni. Az ötlet onnan jött, hogy mindig kész válaszokat kaptunk. Először a családtól, majd az óvodában, iskolában, a barátoktól majd a munkahelyen is. Kérdések nélküli megkérdőjelezhetetlen válaszokat kínáltak fel nekünk tálcán.
A szófogadó gyerek a jó gyerek tanuljuk meg legelőször. Az iskolában is az volt az okos és ügyes gyerek, aki nem gondolkodott, csak magolt és úgy beszélt, mint egy gép. A gondolkodó gyereket büntették, a kérdező gyereket fegyelmezték, az újító fiatalt betörték, a fiatal felnőttet megalázták. Nehogy már a hülyéje még valami bajt okozzon, tanulja meg gyorsan hol a helye a rendszerben. Amúgyis az öregek, az idősebbek a bölcsek, a fiatalok nem tudhatnak semmit, fogalmuk sincs az életről.
A gondolkodással, a kérdésekkel, a válaszkereséssel az a gond, hogy rombolják az illúziókat, fenyegetik az illuzionistákat. Higgyünk el mindent és fogadjuk el feltétel nélkül mindazt, amit mondanak, tesznek. Ha átlátunk a szitán, ha felfedjük a trükkjeiket, ha megmagyarázzuk egyoldalú céljaikat, veszélybe sodorjuk őket. Hol van az már, amikor egy fiatal diák diplomamunkájában azt a kérdést feszegette, hogy milyen összefüggés van a magyar lakáspiac és a gazdasági mutatók között. Azt mesélte, hogy a kutatásai a korlátozott információk ellenére is arra vezettek, hogy nincs összefüggés Magyarországon a lakáspiac és a gazdaság között.
Azt állította a diplomamunkájában, hogy az elvárások, az emberek bizalma, hite, a piaci várakozások, magyarul az emberi érzelmek mozgatják a magyar lakáspiacot, semmi köze a lakáspiacnak a gazdaság állapotához. A lakáspiac manipulálható, nem racionális.
A tanára lehülyézte. Ekkora ostobaságot nem lehet megvédeni államvizsgán mondta. Egy közgazdász nem mondhat olyat, hogy egy ország lakáspiaca függetlenül működhet annak gazdaságától, azt meg pláne nem, hogy a lakáspiac irracionális. Érdekes volt újra meghallgatni a visszaemlékezést, amikor a diák meg feltette a kérdést a tanárának, hogy ez is csak egy hipotézis. Bizonyította már valaki számokkal, ábrákkal, példákkal? A tanára meg elhallgatott, nem válaszolt a kérdésre. Nem válaszolt, mert nem tudott rá válaszolni.
A lakáspiacot közgazdságilag Magyarországon addig előtte senki és semmilyen értelemben nem helyezte kontextusba.
Képzeljük csak el, amikor a közgazdászok többsége valami egyszerű és nyilvánvaló kérdést vizsgáltak diplomamunkájukban és kaptak diplomát általában hipotéziseik igazolása után. A lakáspiac meg kimaradt véletlenül mindenki érdeklődési köréből. Csak velünk az a probléma, hogy mi nem hiszünk a véletlenekben. Hiszen vagy albérletben éltek, vagy egy saját lakásban, amit a szülők vettek nekik, vagy otthon lakott még huszonévesen is minden közgazdász főiskolás és egyetemista. Ennek ellenére vagy pont ezért, nem érdekelte sem a főiskolákat sem az egyetemeket Magyarországon a lakáspiac. Erre jött egy diák a semmiből, aki feltett egy egyszerű és nyilvánvaló kérdést, amire a tanára azt a választ várta, hogy igen, a lakáspiac racionális és a gazdasággal harmóniában él. A diák a munkája során pedig nemleges válaszra jutott és irracionálisnak nevezte a magyar lakáspiacot. Hát ez baj.
Bár látta a tanár a diákban az élet ízét, az élet szeretetét, a hajthatatlan vágyat a megismerésre, pontosan az élettől féltette, ahol vannak kérdések, amit nem teszünk fel, mert vannak válaszok, amiket nem keresünk. Ezek azok a válaszok, amik érdekeket sértenek, amik egyben lehetnek mind üzleti, gazdasági és politikai célok elsődleges és másodlagos vetületei is. Tudhatta a tanár, hogy az ingatlanpiac nem egy tiszta világ. Mondjuk mi az! De nálunk különösen nem az. Az ingatlan körül forog az életünk. Ha pedig a magyarok élete az ingatlan körül forog, ahhoz nem egyszerű érdekek fűződhetnek. A diák bele sem gondolt, hogy darázsfészekbe nyúlt. Megtalált egy kényes kérdést egy kellemetlen pontot a magyar társadalom testén, ami minden magyar életére kihatással lehet.
A lakásszerzés, a lakástulajdon, a lakhatás mind a pénzről szólnak. A pénz meg a hatalomról. Életveszélyes dolog a hatalom árnyékában sétálgatni, kérdezni és főleg olyan kijelentéseket tenni, amit senki sem akar hallani.
Azt állítani, hogy a magyar gazdaság teljesítőképessége, magyarul az aktuális vezető politikai erő és államgépezet bizonyos bizonyítványa a lakáspiaci folyamatokra vajmi kevés hatással legyen, az kimondhatatlan. A lakáskérdés, a lakhatás a magyar politika állandó aktuálpolitikai kérdése. Ne vicceljünk már, mert egyáltalán nem vicces! Az elmúlt 100 évben a magyar politika mindenkor azt bizonyította, hogy a helyzet magaslatán áll, megoldja és kezeli a kérdést. Államosítás, akár emberéletek árán, lakások feldarabolása családok tönkretételével, állami bérlakásrendszer kiépítése a magántulajdon felszámolásával, lakásépítések, olcsó építkezési hitelek, szocpol, majd lakásprivatizáció, utána államilag támogatott lakáshitelezés, új építésű lakások pozitív diszkriminációja, piaci alapú devizahitelezés és lakáshitelezés, majd újra lakáshitelezés csak forint alapon, szocpol átnevezése és az új építésű ingatlanok vásárlásának és építésének erős állami támogatása.
Elmaradhatatlan önelégültség, vállveregetés, büszke és széles mosoly, hogy az állam mindig és minden körülmények között a magyar családok érdekeit tartja szemelőtt, vagy a sajátját, de az egy másik kérdés.
Így volt ez 1945 előtt és után is. Ma is így van ez. Minden változik csak a lényeg nem duruzsolják egy refrénben. Aztán nagy bőszen megfelelően nárcisztikus szelek terjesztik a híreket, hogy a magyar államunk és a magyar gazdaság teljesítőképességének a szimbóluma a lakáspiacunk. A lakáspiacon mégis a jövőbe vetett bizalom vagy bizalmatlanság mozgatja a szereplőket.
Ma reggel éppen a GKI hívja fel a figyelmet a szereplők érzelmeinek változására, miközben az állam két kézzel öntené a pénzt a lakáspiacba, nyomja a lakásépítéseket, lakáshitelezéspárti és befolyásolni akarja a lakáspiaci folyamatokat.
Majd az derül ki a GKI mai anyagából, hogy az állam befolyása az irracionális lakáspiacon megkérdőjelezhető. Az a GKI, amelyik éppen felfelé módosítja a gazdasági mutatókkal kapcsolatos várakozásait, tehát optimistább a magyar gazdasági környezetet illetően, addig a lakáspiaci folyamatokat a gazdasági pályától eltérően ítéli meg. Eltelt jó néhány év, amióta az a diák lediplomázott, megvédte a diplomamunkáját és cáfolta a hipotézist a magyar gazdaság és a lakáspiac kapcsolatáról. Nem is ő volt a vizsgabizottság kedvence meséli. Inkább az igyekezetét, az alaposságát és a szorgalmát értékelték, mint sem a munkájának a gyümölcsét. Ostoba kölyök, majd benő a fejelágya. Ma már ott tartunk, hogy egy gazdaságkutató intézet mondja ki azt, amit a diák a diplomamunkájában kimondott. Azért nem olyan nyilvánvalóan, mert ezt többen inkább csak a divatos „mikoresnekmáralakásárak” mozgalom népszerűséget hajhászó újabb mintapéldájaként értékelhetik.
Ha a lakásárak bűvköréből ki tudunk szakadni, eljutunk oda, hogy az érzelmeink, a gondolkodásunk, a hozzáállásunk, a piaci várakozások jóval nagyobb hatást gyakorolnak a lakáspiacunk jövőjére, mint a gazdasági környezetünk. Meglehetősen mostoha gazdasági körülmények között is megmagyarázhatatlanul optimista lakáspiacot láthatunk, ahogy megjelennek a félelmek, az aggodalmak, a csalódottság és reménytelenség, magyarul a fékek egy alapvetőleg prosperáló gazdaságban. Szentimentális a lakáspiac és melodrámára igencsak hajlamos Magyarországon. A lakáspiaci fordulat sosem a lakásárakban keresendő. Ha megváltozik a hangulat, megváltozik a lakáspiac is. A lakáspiac ciklikussága javarészt attól függ, hogy a szereplők hol jobb és hol bal lábbal kelnek és fekszenek, jót vagy rosszat álmodnak, szerelmesek, féltékenyek, megcsalták őket, vagy ők csaltak meg valakit, esetleg csak úgy behisztiznek. A magyar lakáspiac Magyarország lelkivilágától függ.
Kép: Instagram.com
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
