Ha tavasz, akkor újra jön, hogy ezrek kerülhetnek utcára hiteltartozásuk miatt. Szinte hétre pontosan meg lehet mondani, hogy melyik hónapban milyen híreket láthatunk viszont. A szezonalitás hatása a médiát sem kíméli. Ugyanazt és ugyanakkor tudja megismételni minden évben. A kilakoltatások országosan eddig is nagyon elenyésző számot mutattak. A porftolio.hu a vg.hu hírét egy picit feltöltötte tartalommal. Láthatjuk, hogy a kényszerértékesítések (=kilakoltatások) 2016-ban érték el a csúcsot, ami körülbelül ezer ilyen esetet jelentett januártól decemberig.
Persze, az lenne a legjobb, ha egy sem lenne, de ne legyünk idealisták. Az emberek általában önmaguk ellenségei és a hitelezés velejárója sok rossz emberi döntés is. A bankokat is lehet hibáztatni, hogy miért nem tudják teljes mértékben kiszűrni a kockázatosabb hiteligénylőket. Lehet gyártani elméleteket, hogy biztosan direkt csinálják, hogy mindig legyen nemfizető hiteles. Lehet, meg az is lehetséges, hogy amiben van emberi tényező, ott mindig lesz hiba is. Azért azt érdemes megjegyezni, hogy a hiba felét az autóhitelek és a szabad felhasználású jelzáloghitelek adták az ábra szerint 2016 végén. Utóbbiak azok a filmszerű történetek, amikor „apa” bemegy a bankba és pénzt kér a banktól, az addig tehermentes ingatlanra. Pénzt kérhet bármire, ezért szabadfelhasználású. A piaci alapú (tehát nincs állami támogatás a kamatban) lakáshiteleknél az a 10%-nál is magasabb arány sem kevés. 10-ből egy lakáshitel kockázatokat hordoz Magyarországon. Mit lehet erre mondani?
Önmaga ellensége mindenki, aki úgy vesz fel hitelt, hogy csak az érdekli megkapja és az már sokkal kevésbé, vagy talán egyáltalán nem, hogy vissza is tudja fizetni.
Azt is olvashatjuk, hogy ha baj van, akkor elzárkózik a jelentős többség a banktól. Nem veszik át a leveleket, nem veszik fel a telefont, nem működnek együtt. Úgy csinálnak, mint ha nem foglalkoznának a problémával, akkor az nem is létezne. 72 ezer adósból 4 ezer talált megoldást a bankokkal közösen. 68 ezer meg finoman szólva sem kereste a megoldást és a magányba menekült. Az semmiképpen sem megoldás, hogy homokba dugjuk a fejünket és elérhetetlenné tesszük magunkat. Milyen másképp hangozna az a cím, hogy tízezrek önmaguk ellenségei ma Magyarországon, mint az, hogy tízezrek kerülhetnek az utcára. Az utóbbinál a bank felelősségét hangsúlyozzák, az előbbinél, pedig az adós felelősségét. De az adóst nálunk nem illik hibáztatni, nem elég médiakorrekt. A bank mindig hibás, még akkor is ha nem, ami szintén médiakorrekt. Így megy ez, ha hitelezésről van szó nálunk. A bank csak úgy adja a pénzt, mert az jár „nekünk”. Ha nem tudjuk visszafizetni, akkor meg ahhoz „jogunk” van, amit ha nem is istentől kaptunk, de a médiától mindenképp. Ezzel a képpel szembe lehet állítani a Magyar Nemzeti Bank megtakarításokról szóló friss munkáját. Boldizsár Anna és Kékesi Zsuzsa keze nyomát dicséri, miszerint „Soha nem rendelkeztünk még ennyi megtakarítással”, igen, mi magyarok. Mert ez az érem másik oldala. Van 68 ezer adós, akit fenyeget a végzetük, mert nem megoldáskeresők, hanem problémacsinálók. Majd ott áll velük szembe a sokkal felelősségteljesebb többségi társadalom, akik az elmúlt 6 évben megmutatták, hogy így is lehet élni.
Legyünk rá büszkék és ne csak azok legyenek a hírek szereplői, akik rossz döntéseik miatt kerülnek a címlapokra. Itt lenne már az ideje nem szégyenkezni amiatt, ha képesek vagyunk jó döntéseket is hozni és például megtakarítani. Fantasztikusan jó érzés látni, hogy Magyarországon azért van pénz. Megjátszhatjuk az „olcsójánost”, panaszkodhatunk állandóan, sírva vigadhatunk, mert azt tartjuk magunkról, hogy ilyenek vagyunk. De ez csak kishitűség, mert nem merünk jól élni, félünk a saját sikereinket megélni és megosztani másokkal, mert azt hisszük mindenki irigy és rosszindulatú. A csendes többség nem az, a hangos kisebbségre meg kár építeni az önbecsülésünket. A csendes többség okos döntéseket hoz, készpénzt halmoz fel, nem rohan hitelt felvenni, csak azért mert lehetősége van rá. A csendes többség inkább megtakarít, félretesz, nem akar tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarója ér. A csendes többség megduplázta a pénzügyi vagyonát az elmúlt 6 évben. GDP arányosan 126% a csendes többségnek a megtakarítása, ami azt jelenti, hogy sokkal több pénzük van, mint amennyit egy év alatt az egész ország meg tud termelni pénzben kifejezett értékben.
A csendes többség állampapírban, befektetési jegyben, egyéb értékpapírokban és a bankban tartja a pénzét. Úgy tud így félretenni, hogy közben az eladósodottsága GDP arányosan csak 24%. Ez fejezi ki a csendes többség tudatosságát: 126%-os megtakarítás vs. 24% hitel. A hangos kisebbségnél általában sajnos nincs megtakarítás, csak a hitel van. Pedig a hitelt és annak gazdasági szükségszerűségét sokan félreértik.
Hitelt nem annak szabad felvenni, akinek nincs pénze, hanem csak annak, akinek van.
Aki úgy vesz fel hitelt, hogy nincs mögötte megtakarítás, az kockáztat és nem is olyan ritkán veszít is. Aki mögött van anyagi fedezet, az a hitellel sokszor nyerhet. Más szavakkal megfogalmazva a hitel a gazdagok gyógyszere és a szegények mérge. A csendes többség csendben van, mert igaza van.
Forrás: mnb.hu, portfolio.hu, vg.hu
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
