Az otthon sokunknak sok mindent jelent. Egy otthon építése sem egyértelmű fogalom. Érdekes ennek a hattagú norvég családnak a története, akik Oslotól 1000 km-re, az Északi sarkkörön, a norvégiai Sandhornøya szigetre költöztek 2013-ban. Osloról tudni lehet, hogy a világ egyik legdrágább városa és a sziget bizonyára nincs rajta ilyenfajta „térképeken”.
Megfelelő anyagi háttárrel biztosan rendelkezhettek ahhoz, hogy tényleg elköltözzenek a világ végére és ott olyan háztípust gondoljanak újra, amit nálunk semmibe sem vesznek.
A történet angolnyelvű változata túlérzelgős, az hiányzik belőle, amiért a történet valóban eredeti és izgalmas.
Elmenekülni a világ elől nem nagy dolog. Sok ember fejében naponta fordul meg ez a gondolat.
Akik pedig az isten háta mögött élnek meg pont arra vágynak, hogy bárcsak egy nyüzsgő nagyvárosban élhetnének. Közben pedig ne feledkezzünk el, hogy nálunk kik élnek vályogházakban még ma is. Igen, ez a család egy három szintes vályogházat épített, amit egy érdekes üvegdóm alatt helyezett el.
Ez a (geodéziai) dóm nem csak az időjárás viszontagságaitól védi az épületet, de különleges üvegházi klímát is teremt, ami alatt zöldségeket és gyümölcsöket lehet termeszteni.
Ugyan úgy termelnek paradicsomot, uborkát, mint szőlőt, sárgabarackot, kiwit és szilvát. Sok hangadó mondja manapság, hogy elég a fogyasztásmániából, inkább termeljünk is (production economy vs. consumption economy) – amire az ilyen fajta otthonteremtés egy jó példa. Mert ha tényleg lehámozzuk a mézás-mázas romantikiát a családi történetről, megláthatjuk az igazi előnyeit annak, hogy ha építkezési szokásainkban nem csak visszatérünk a gyökerekhez, de modernista formában tesszük azt.
A sarki fény biztos izgalmas, ahogy a vadregényes érintetlen táj is, de a modern és izgalmas otthon továbbra sem esik áldozatul semmilyen historizáló belsőépítészetnek. Magyarul nem egy tanyát vagy parasztházat építettek vályogból, puritán módon, hanem egy 21. századi vályogház született meg a kezük alatt.
Mi, itthon, pedig sokszor még ma is úgy építkezünk, mint ha a múltban élnénk és az építkezési gyökereink nem táplálják a magyarországi jövő építészeit és az építkezéseket, hanem mintha fojtogatnák őket.
Csodálkozik is a szakma, hogy menekülnek itthonról a fiatal építészek külföldre, akiknek eszük ágában sincs visszajönni utána. Az építésszakma meg az alulfizetett munkalehetőségekben inkább látja a problémát, mint a kihívásmentes és egyszerűen ingerszegény magyar építészkörnyezetben.
A Hjertefølger család története a környezetépítésről szól, arról, hogy az ember motivációja mi mindenre képes, miközben tiszteletben tartja a hagyományokat és közben magasabb szintre emeli a technológia vezérelte világban.
A hagyományörzés jelentheti ezt is, vagy pedig csak „skanzeneket” építünk elődeink sírjai fölé.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
