Ingatlanos trükkökről naponta olvasni az albérletpiacon. Na de trükkös bérlőkről? Az albérletpiac homogénnek tekinti a lakáskeresőket, akik ki vannak szolgáltatva a „pénzéhes” tulajdonosoknak és a velük dolgozó „ingatlanosoknak”. Panasztenger, feszültség és sok-sok ingerült érintett, amivel szőnyeg alá lehet söpörni a tisztességes bérbeadókra leselkedő veszélyeket.
Az alaptörténet egyszerű és bárkivel megeshet, aki a lakását nem maga hirdeti.
A bérlők szemében első ránézésre mindig valamilyen kényszerként élhető meg, hogy ha a bérbeadónak segítségre van szüksége a bérlő megtalálásához.
De nem mindenki van ezzel így. Vannak régóta működő megbízható kapcsolatok, ahol a lakás tulajdonosa nem vesz részt a bérlőkeresésben. Ilyen ritka pillanatok egyikéről van szó most is, ahol egészséges a bizalom a tulajdonos és a lakás hirdetője között. Ezt azért fontos leszögezni, mert a trükkös bérlők pont arra alapozzák a „hátsó szándékaikat”, hogy nincsenek tisztában a lakáshirdető és a lakástulajdonos különleges kapcsolatával. Általános vélekedés, hogy aki nem lakástulajdonosként hirdet, ott csak felesleges az „ingatlanos”, egy púp a bérlők és a tulajdonosok hátán. Jobb azt gyorsan megkerülni, kikerülni, közvetlenül a tulajdonossal felvenni a kapcsolatot, még ha ehhez az „ingatlanoson” át is vezet az út közvetve vagy közvetlenül.
A lakáshirdetéseknél egyre gyakoribb, hogy pontos címmel, a lakást képekről teljesen azonosíthatóan hirdetik.
Egy lakáskezelő vagy a tulajdonosnak évek óta megbízható bérlőket kereső ingatlanos még bátrabban és nyugodtabban hirdethet így. Pontosan úgy tehet, mint ha maga a lakás tulajdonosa hirdetne, mert a hirdetés nincs duplikálva, csak ő egyedül és kizárólagosan keres bérlőt a lakásba.
A segítőkész szomszédok
A bérlők elől sem a lakás sem a ház nincs eltitkolva, mert a lakás tulajdonosa a lakáskezelőt vagy a megbízott ingatlanos partnerét nem akarja megkerülni, nincs mitől tartania az együttműködő feleknek. A trükkös bérlők viszont a hirdetés alapján már ki tudnak menni a házhoz és a lakáshoz, pl. anélkül, hogy a hirdetővel időpontot egyeztetnének. Ott becsengetve a szomszédoktól érdeklődhetnek, hogy mi az elérhetősége a hirdetett lakás tulajdonosának. És akármilyen hihetetlen, szinte minden esetben bejutnak a házba és mindig lesz egy lakó, aki tudja a tulajdonos elérhetőségét és meg is adja akárkinek, aki kéri.
A „nyomulós” bérlők
Az a trükkös bérlő, aki szerencsés és telefonszámot kap, az telefonálni is fog a tulajdonos nem kis meglepetésére. Azt gondolja a trükköző, hogy a tulajdonosnak ezzel bearanyozza a napját, pedig inkább csak gyanakvást ébreszt, ha tudja, hogy a bérlők kiválasztása éppen folyamatban van. Szinte minden esetben azzal magyarázzák a váratlan hívást, hogy nem érik el a hirdetőt. Az érdeklődőt a megbízottjához irányítja a tulajdonos, hogy ő nem foglalkozik ezzel, a bérlőjelölt így nem ér el eredményt, csalódott lesz. A lakás után már nem is érdeklődik olyan hevesen, mert pont azért akarja megkerülni a hirdetőt, hogy ne kelljen még véletlenül se olyan emberrel találkoznia, aki „válogat” a bérlők között. Ő a tulajdonosra szeretne közvetlenül és személyesen hatni. Egy ilyen bérlő duplán üzen a tulajdonosnak és a bizalmasának is. Egyrészt a rámenőssége és az ügyeskedése nem impnonáló, hanem riasztó. Másrészt, ha jó bérlő és nincs mit rejtegetnie, akkor időpontot egyeztet és megnézi a lakást az „egyenes úton” és a maga természetességével éri el, hogy ő legyen a kiválasztott bérlő.
A „nyomulós bérlőket csak a nyomulós tulajdonosók” kedvelik. Zsák a foltját – tartja a mondás.
A Pokolba vezető út
A pontos cím és a lakás beazonosítása egyeseknek kevés, mert a tulajdonossal a lakásnál szeretnének találkozni már az első alkalommal. Ilyenkor időpontot egyeztetnek vagy csak érdeklődnek a lehetséges lakásnézésről a hirdetőnél. Na nem azért, hogy megnézzék a lakást, hanem azért, hogy biztosan találkozzanak a lakás tulajdonosával. Azt nem tudják, hogy nem lesz ott, ezért hoppon maradnak, de maga a trükk évek óta ugyanaz. Két különböző megközelítés, de ugyanaz a cél:
- A lehetséges időpontokból kiderül számára, hogy valószínűleg mások is nézik akkor a lakást. Így nem egyeztet pontos időpontot, csak eljön „titokban”. A ház bejáratától nem messze várakozik, hogy lássa és hallja, hogy mi történik. Időközben azonosítja az „ingatlanost”, be is jöhet a házba és ott várhat, amíg az „ingatlanos” elhagyja a terepet. Ilyenkor jön el az ő ideje és már megy is fel a lakáshoz, keresi a tulajdonost, szomszédokat háborgathatja és ha nem kap közvetlen elérhetőséget a lakás tulajdonosához, akkor a lakásajtón üzenetet hagy.
- Annyiban különbözik az 1-es típustól, hogy ő leegyezteti az időpontot, abban a reményben, hogy a tulajdonos biztosan ott lesz. Eleve úgy szervezi tervezi a találkozót, hogy tudja előtte és utána is hányan jönnek kb. Nem ritkán utolsónak hagyja magát, hogy még jobban kézben tudja tartani az eseményeket. Vannak akik szólnak, hogy baj-e ha késnek és ha igen meg tudják-e őket várni. Van aki arra vár, hogy felhívják „mikor jön”. Esetleg csak csendben figyelnek, hogy megunja-e az „ingatlanos” a várakozást a ház előtt és elmegy. Csak az „ingatlanost akarják elűzni” egy félórás késéssel, a körülményeskedéssel, vagy csak azzal, hogy nem is elérhetők. Ha tiszta a terep már indul is az akcióterv és le akarnak csapni a magára maradt lakástulajdonosára. De mivel nincs ott, akire számítanak, ők is hoppon maradnak. Szomszédok vagy segítenek vagy nem, ilyenkor marad a papírfecnire írt üzenet a lakás bejárati ajtajához tűzve.
Ezek a trükkök nem csak bérlői csínytevések a „felesleges és lehúzós ingatlanosokkal” szemben. Néha akár háborút is folytathatnak „csoportok”, akik kinéztek maguknak egy lakást és a csoport – legyen az egy család, egy pár egy „baráti társaság” vagy „vállalkozás” – egyes tagjai egymás után nézik meg így vagy úgy a lakást, hát ha az egyikük lesz a szerencsés bérlő. Ezt tudni kell észrevenni és tudni kell kezelni is.
Az „ én bérlőm” kiszűrése a többi közül
A bérbeadók első számú szabálya, hogy nem bérlőt keresünk, hanem az „én bérlőmet”. A bérlőválasztás jogát mindig tartsuk fenn!
Ha a lakás jó, az ára rendben van, a hirdetés a valóságot tükrözi, a képek szépek, a leírás informatív, akkor az alternatív megoldásokat kedvelő bérlők sokkal ritkábbak. Rávágják most sokan, hogy jó-jó, tisztelet a kivételnek, de a bérbeadó tulajdonosok csak örülhetnek, ha „ingyen” beesik az utcáról egy bérlő, mert azzal csak spórolhatnak, akár egy havi bérleti díjat is ( = általános bérlőközvetítési díj). Tehát akár még a tulajdonos érdekét is szolgálhatják az ilyen „ingatlanosokat megkerülő bérlői huncutságok”. És valljuk be, ebben is van valami – miközben halkan hozzátehetjük, hogy a Pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve.
A bizalom sem pénzkérdés. Aki pénzzel akar bizalmat „venni” tőlünk, abban soha se bízzunk meg. A bizalmunkat ingyen adjuk, vagy sehogy!
Manapság persze már a jól kiadható lakások tulajdonosai, akik személyesen is részt vesznek a lakások kiadásában, leginkább maguk hirdetik meg a lakásukat, nem vesznek igénybe semmilyen segítséget.
Az ingatlanközvetítők a sok „nyomulós” tulajdonos nehezen kiadható lakását kínálják: sok a komprosszum, túlárazott, amire még „trükkös kereslet” sincs.
A jó ár/érték arányú albérletek kínálata nagyon szűk, a kereslet szinte végtelen, ahol néha veszélyes alakok is akadhatnak. Jó áron hirdetni lakást ma komoly kockázatokkal jár, akár tulajdonosként tesszük, akár megbízott bizalmasként. A bérlők megszűrése elkerülhetetlen, mert sokkal könnyebb beengedni valakit, mint utána kitenni, ha baj van vele. Ha ismerjük az emberi természetet, nem mi fogjuk szűrni a bérlőket, hanem ők fogják megszűrni saját magukat. Nekünk csak tudnunk kell kit keresünk és észrevenni, amikor megtaláltuk.
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
