Egy mély gödör aljáról nézve, minden olyan magasnak tűnik. A félelmek ellenére, pont ezért nem olyan könnyű lufit fújni a hazai újlakáspiacon. Mire alapozzuk ezt a feltevést? Arra, hogy a 2000-es években sem sikerült. Beszéltünk már a láthatatlan kéz elvéről ami valahogy minden folyamatot kézben tud tartani. Ez a grafikon, amit a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) készített és jelentett ma meg, mindent elmond a lakáspiacról, ahol minden mindennel összefügg.
Arról az érdekes jelenségről is írtunk már, hogy a használt lakások piaca az új lakások piacával teljesen összhangban él és mozog. De ez a grafikon pontosan azt mutatja, amit mutatni kell. A hazai lakáspiac 2003-ban volt a csúcson. Sokan abban a tévhitben éltek, hogy akkor kezdődött a lufi fújása, pedig a lufi már addigra nem nőtt, hanem elkezdett leereszteni. Az új lakások építése is onnantól kezdve évről évre csökkent, ahogy a használt lakások piacán a forgalom is mérséklődött. Ezzel együtt az árak sem tudták követni az inflációt, elindult a leértékelődés folyamata, csak éppen senkit sem érdekelt ez 2008 őszéig.
2001-2004, a lakásépítések aranykora
Ez a 3-4 év az első Magyarországi lakás boom ideje. Állami eszközökkel, keresletösztönzés volt mindennek az alapja. Pontosan ugyan úgy, mint ma. A kettő között a különbség a szintekben keresendő. Hol tartottak 2001-ben és hol most a lakásépítések? Két és félszer több lakás épült négyzetméterben mérve, mint manapság. A gödör aljáról mászik fel az építkezések volumene. Munkaerő hiánytól hangos az építőipar. Ha pedig nincs ember, akkor építkezés sincs. Az építőiparban 2015-ben rekord mennyiségű céget számoltak fel, 17%-kal többet, mint 2014-ben – jelentette be az Opten múlt héten. Az építőipari megrendelések sem a lakásépítésekről szólnak, derült ki az utolsó KSH kiadványban. Az építőipar teljesítménye is korlátos, sőt le is köti magát előre. 12 év után most újra azt várják ettől az iparágtól, hogy pörögjön fel vezényszóra. Már már Uri Geller híres „Mukodj” hipnotikus erejére emlékeztető gazdaságpolitikai elvnek tűnik.
A tervező asztalról vásárlók reneszánsza?
Arról is írtunk, hogy a 2016-ban elkészülő új társasházak építési engedélyét már 2014-ben kiadták. 2 évvel előbb adják ki az építési engedélyt, így az új lakások száma könnyedén megbecsülhető. Az idén kiadásra kerülő engedélyek fogják megmutatni, hogy 2018-ban hány új lakásra számíthatunk. A gödör aljából senki sem fog tudni lufit fújni, maximum nem rágja tovább a rágót, hanem fújni kezdi. A lakásépítések száma a 2001-2004 közötti szinteke egy rugalmasabb és növekvő (nem pedig zsugorodó) építőpar tudná elérni . Hogy több lakás fog épülni? Persze, de ez látszik az 5% ÁFA csökkentést, az új CSOK bejelentése előtt már kiadott építési engedélyek számából. Az otthonteremtési támogatásnak és az 5% új lakás ÁFA-nak a hatásai inkább hosszabb távon lennének eredményei. De az állam egyelőre 2018-ig gondolkodik előre (választás éve) . Ez pedig azt jelenti, hogy 2016-ban építési engedélyt szerzők fogják csak tudni tartani a határidőt. Tervező asztalról elméletileg 2017-ben és 2018-ban is lehet majd venni lakásokat, ahogy ez jellemző lesz már 2016-ban is. A tervező asztalról történő vásárlás nem a vásárlók álma. Főleg nem egy ilyen országban, ahol senkiben és semmiben nem is bízunk. Kétséges is, hogy a vásárlók kivárnak-e és inkább megfizetik egy készülő vagy már kész lakás felárát.
Olimpia a „nagy lóvé”
Azok a beruházók járnak most jól, akik építési engedélyt kértek vagy kérnek 2014-2016 között. Ebből nagy varázslat lenne lufit fújni. Az új lakások áraiban lehetséges egy érdekes rally, de ez mennyiségben nagyon kevés ingatlant érinthet csak. Lehet róla érdekes cikkeket írni, hogy ki, hol és mennyire emelt árat, de az éves lakás adásvételek számában marginális marad. A lufi veszélye, akkor lesz aktuális, ha a lakásépítések száma eléri a 2001-2004 közötti szintet és az állam újabb intézkedésekkel tovább pörgeti az eddig soha nem látott szintű új lakás mennyiség építését eredményezve ezzel Magyarországon. Erre ma még nagyon kevés az esély, mert nincs hozzá építőiparunk, se Hókuszpókusz vagy Bibírcsók, aki „az építőipari törpékből” óriást varázsolhatna. Ha pedig ne talán tán 2017-ben kiderül, hogy Budapesten lesz a 2024-es olimpia, akkor félő, hogy mindenki a jobb profittal kecsegtető presztízs beruházásokra, infrastruktúra építkezésekre helyezné a hangsúlyt 2018-tól. A lakásépítés nem olyan jó üzlet. A ló helyett a szamár is, tartják az építőiparban. Az olimpiai vonatra pedig mindenki fel akar majd szállni, mert egy soha vissza nem térő alkalom lesz. Az a „nagy lóvé”, lakásokat lehet építeni majd bármikor „aprópénzért”.
Kép: Ingatlanműhely
Az építő kritika szellemében a vitaindító bejegyzés kommentelhető, továbbgondolható. Csak hangosan gondolkodunk, ezért a tévedés jogát fenntartjuk. A témával kapcsolatban további kérdéseikre szívesen válaszolunk. Keressenek minket, csatlakozzanak hozzánk Facebook oldalunkon.
Kérjük, figyeljenek ránk, mert mi figyelünk Önökre.
Köszönjük.
Ingatlanműhely
